Mivel nem vártam nyugton a halált, Így fékezte jöttét hozzám. Kocsija csak bennünket vett fel, És az örökkévalóságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
2. A halál elsuhan majd közöttünk, de csak látszólag választ el bennünket, hogy aztán az örökkévalóságban egyesítsen. George Sand
3. Az istenek sokszor mást tartogatnak számunkra, mint reméltük. Sosem jön el, amire várunk. Amit nem vártunk, bekövetkezik. Euripidész
4. Az élettől nem várhatjuk, hogy megadja, amit kívánunk tőle. El kell fogadni, amit kapunk, és örülhetünk, hogy nem lett a sorsunk még sokkal rosszabb. Margaret Mitchell
5. Életünkben az bajunk, Hogy nyugodni ritka perc hagy, S a halál azért riaszt, Mert nyugalma végtelen nagy. Vachott Sándor
6. Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hûséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Nagy László
7. Fáj, ami nincs és fájó, ami van. Nincs más, mint a remény, ami megvigasztal a rosszban: eljön majd a halál, balsorsom nem örök. Publius Naso Ovidius
8. Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.
9. A halál a föltétlen bizonyosság. Addig a félelmes, göröngyös buktatóút, az élet. És közben néha a megnyugvás, hogy mindebben rend van. Márai Sándor
10. A halál ébresztett rá, hogy jelen és jövő csak robogó vonatból nézett szalagszerû táj, erdő, amiben nem sétálhatsz, tenger, amiben nem fürödhetsz. Halál nélkül nincs idő, csak időtlen robogás vonatban. A halál a vészfék, ami megállítja a vonatot. A megrázkódtatástól egymásra torlódnak a csomagok és emberek, s mire az ember kikászálódik testek, holmik, üvegcserepek és igeidők összevisszaságából, megváltozott helyzetet talál. Károlyi Amy