Mosolya vízcsepptiszta tenger S az ő szomoru mosolyába Beléömlik minden más asszony Tisztító, éhes kacagása.

Kapcsolódó idézetek

1. A szájam széle cserepes, A szél majd` fölrepeszti. Oly egyszerû, oly egyszerû: A szomjúság epeszti! Gábor Andor
2. Egy elmosódó arc, egy mosoly. Soványka vigasz annak, aki már semmit nem remél, s mint beszennyezett kút fölé, úgy hajol emlékei fölé.
3. Csak bámul és etet, A könnyeken nevet, Õ arctalan lehet, Õ gyûlölve szeret. Ákos
4. Mámorító az igazi nevetés. A remény nevet, meg a tiszta ész. Kornis Mihály
5. Bohóc vagyok, könnyem mossa sminkemet, Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet, Szomorú az arca, de te boldognak láthatod, Talán nincs is, ami elûzi a bánatod.
6. A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre. Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: "az önfeledésnek is megvan a maga öröme". Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosolyt. Helen Keller
7. Csak egy hánykolódó csepp vagyok a viharos tengeren, míg egy mosolygó óriásasszony kiüríti és újratölti az óceán medrét háborgó, habtarajos vízzel, újra és újra és újra.
8. Az óceán ölén fénytested meglobog, sugárzik, tündököl, s végtelen mosolyod végtelen vágyat ont az irdatlan világra; a Mindenség remeg, mint óriási hárfa, egy óriási Csók borzalma rázza meg... - Kéjszomjas a világ: s te megelégited. Arthur Rimbaud
9. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
10. A nők olyan tisztességtelenek. Csak rád mosolyognak és muszáj nekik megbocsátani mindenért.