Most kezed kezemben megpihen csak sodródunk, közös rezgés a semmiben látlak - pupillám megremeg a fény fotoncsöndben lebeg.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerelmedbe feledkezve testem csendje felpezseg. Simon András
2. Egy forgó gömbön vagyunk. Egy forgó gömb a káoszban. Csak lebegünk a kozmoszban.
3. Balga kezem utánad nyúl a sötétben s a fényben lehunyom szemem hogy ne lássalak. Kassák Lajos
4. Jó volna csak fogni a kezedet és érezni, hogy mit gondolsz, mit látsz ott, ahova nézel, és ahova én hiába nézek, mert talán úgysem látok semmit.
5. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe` van. Vad Fruttik
6. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. József Attila
7. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
8. Ami lettünk volna, vagyok egymagam. Szavaimnak immár kettős súlya van. Szemeddel is nézem, amit láthatok. Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
9. Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást. A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
10. Most, ha csak egyedül volnék, repkednék ide-oda céltalanul és kissé elveszve, de ahogy így össze vagyunk ölelkezve, úgy érzem, még ennek a sodródásnak is célja van.