Puszta a föld, a hold ragyog - ne hidd, hogy újra megigézel. Szívemben fagyos csillagok jégborzadálya, csendje fészkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Mozdulatlan táj már a szív, Csupa némaság. Elfelejtve jár útjain a vágy.
2. Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.
3. Csend van, amikor megállsz, csendje hótömbnek, jéglemeznek. Tisztán hallod, amint most üvegszívem szirmai töredeznek. Dsida Jenő
4. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
5. Kiterített fagyos hálóm az ég, ragyog - jeges bogai szikrázón a csillagok. József Attila
6. Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje remeg az ablakon. Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye, pedig örökké csak merít, merít. Váci Mihály
7. A magány függetlenség (...). Hideg, ó igen, de csöndes, csodálatosan csöndes és hatalmas, mint a jeges, csöndes ûr, melyben a csillagok keringenek. Hermann Hesse
8. Arcom fagyos és fehér, szívem dobzörgése vad: szorítsad szíved fölé, talán ott majd megszakad... Percy Bysshe Shelley
9. Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él. Children of Distance
10. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyûlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. József Attila