Ne nézzetek rám borzalommal, ha meghalok: az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltünt. A láng, - az voltam én.

Kapcsolódó idézetek

1. Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.
2. Síromnál ne hullass könnyeket, nem én fekszem itt, nem haltam meg. Én vagyok a hûs nyári szellő, csillogó hó, folyóparton a kő. Ne gyászolj, töröld le könnyedet, nem haltam meg, e sír engem el nem temet.
3. Én nem a zord árnyaktól félek, a sírtól, s készséggel megadom majd ama tûznek adóm; az rettent csak, hogy síromnál nem leszel ott már, és e tudat szomorúbb, mint a halotti menet. Sextus Propertius
4. Mondhatjátok, hogy nem vagyok. Vagyok, csak létem láthatatlan: méllyé vájódtam, mint a völgy, behorpadtam, akár a katlan. Keszei István
5. Nincs halál, csak meghalás van. Nagy különbség. A hulla már nem én vagyok. Amitől félek, csak a végső légszomj. Az ejtőernyő nélküli zuhanás, nem pedig a talaj.
6. Ne gyújts tüzet, nem kell, hogy újra lássam Homályba veszett vonásaidat, Maradt-e még utánam bármi hátra. Láng, szenvedély helyén kihûlt salak. Sötét van. Többé ne is lássalak. Ferencz Győző
7. A pokolba a szenvedéllyel! A parázs kialszik, csak piszok és hamu marad utána. Nem akarom még egyszer ezt a tortúrát. Otthonra vágyom, asszonyra és gyerekekre. Kiss Nikoletta
8. Kihunyt a láng. Már csak parázslik. Fölém subát terít az este. Hamvadó tûznél üldögélek, s várom, Kedves, hogy megjelensz-e? De nem! Hogyan is jelennél meg? Belőled csak emlékek élnek... Ratkó József
9. A temetőben az a vigasztaló, hogy ők halottak, ellentétben velem. Valaha emiatt bûntudatom volt, de ma már nincs. Meir Shalev
10. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élő halott. Ady Endre