Ne sértsd meg azt, akit szeretsz! Egy durva szó elég, Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd Szerelme szép egét!... Borúlt ég újra földerûl, Hint még szebb sugarat... Ez gyöngédebb ég: itt a folt Örökké megmarad!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeress! Mélyen és rendíthetetlenül! Szépen, gyengéden és erősen! De nézd meg, hogy kit, Mert a csalódás a földre terít. Ágai Ágnes
2. Az ég lehullhat, A föld megmozdulhat, Kiéghetnek a csillagok, Vagy változhatnak évszakok, Elmúlhat egy év, És tönkremehet minden, ami szép, De az én szeretetem megmarad örökké!
3. Ég veled, te szép, te legszebb! Ég veled, te vég, te kezdet! Béke, vágy, kincs, öröm, érdem, minden áldás elkísérjen! Még egy csók - és soha többé! Isten áldjon mindörökké! Szívből csordult könny sebez meg, örök vágyban eljegyezlek! Robert Burns
4. Még a széptől is félj: Szeresd, de hogy ne vétsen, Mélyen ne sebesítsen Vele vigyázva élj. Kis János
5. Ne mondd ki ezt a szót: örökre. Ne búsítsd senkinek szívét, Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek, Mert a jövő perc nem tiéd. Gyóni Géza
6. - A szerelem nem csinál bolondot az emberből. - De nem szeretett viszont. - Ebbe sem bolondul bele az ember. - Akkor azt mondd meg (...), meddig fáj még? - Néha örökké. Mitch Albom
7. Én kőszívû szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívû kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam!
8. Szeresd a fát, hisz ő is érez, Szép gyöngén nyúlj a leveléhez; Ágát ne törd, lombját ne tépjed, Hagyd annak, ami: épnek, szépnek, Ne bántsd a fát! Benedek Elek
9. A szív a legfurcsább csavargó, Ne bánjatok durván vele! Mert ahonnan elüzték egyszer, Hívhatják vissza bár ezerszer, Nem látják többet sohase. Móra Ferenc
10. Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán