Nem értjük egymást, Vérző óriásokként borulunk egymásra És közben összedől alattunk minden. Vizsgáljuk egymás homlokát És nevetünk a barázdákon, Eloltjuk a lámpát és belebámulunk a csöndbe. Ilyen csöndben születtem én is, Ilyen hideg és sötét csöndben, És ami azóta mögöttem van, nem több, Mint egy haldokló jelentéktelen lábnyoma.

Kapcsolódó idézetek

1. Valakinek végre meg kell értenie. Valakinek végre elégnek kell lennie ahhoz, hogy elég legyek számára. Csendesen fordulok el ettől a torz világtól, a világ arcától, amiben minden olyan másképp történik, mint ahogyan lehetne. Kiesünk egymásból. Ledobott, megunt cipők. Kiégett vágyak a sarokban. Álmok, melyet soha nem mertünk végigálmodni. Albert Tímea
2. Mit értünk mi emberek egymáson? Semmit. Magunkat se értjük. Minden más, mint ahogy hisszük, minden más. Márai Sándor
3. A hideg, fullasztó sötétség örökké tart, és mi egyedül vagyunk. Éljük az életünk, mert mást nem tehetünk. Érveket később gyártunk. A semmiből születünk; gyermekeket nemzünk, kik szintén kárhozottak; a semmibe merülünk. És ennyi az egész. A lét véletlenszerû. Nincs benne szabály, csak amit mi képzelünk bele, ha sokáig nézzük. Nincs értelme, csak amit mi aggatunk rá. Ezt a vitorla nélküli világot nem homályos metafizikai erők szabják. Nem Isten öli meg a gyermekeket. Nem a sors darabolja fel őket, és nem a végzet veti a kutyák elé. Hanem mi. Csak mi. Alan Moore
4. Úgy érzem, nem illek ebbe a világba. Nem tartozhatok egy olyan világba, ahol végül nem vagyunk együtt. Vannak párhuzamos dimenziók, amikben ez nem történt meg, ahol én veled vagyok, te pedig velem, és bármelyik világ is az, a szívem abban él.
5. Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra. Gerlóczy Márton
6. Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila
7. Én nem kívántam megszületni, A semmi szült és szoptatott, Szeress sötéten és kegyetlen, Mint halottját az itthagyott. Pilinszky János
8. Rettegvén, társaim, a csendet, Mely szült és ránk szakad megint, Beszélünk, szüntelen beszélünk, Daráljuk monológjaink, De nincsen lélek, hogy megértsen, Sehol a földön és egen. Egy verset mondunk, olyan hangon, Mely magunknak is idegen. Székely János
9. Én úgy hiszem, az emberiség konfliktusból született. Talán ezért él mindegyikünkben egy sötét oldal is. Néhányunk magához öleli. Néhánynak nincs választása. Mi többiek küzdünk vele. És a végén olyan természetessé válik, mint a lélegzetvétel. Egy ponton mindannyiunknak muszáj szembenézni az igazsággal. Önmagunkkal.
10. Valamit elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. És ez a majdnem-semmi attól fogva jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Fodor Ákos