Nem főnevek, hanem igék vagyunk. Nem egy dolog vagyok - színész, író -, hanem egy személy, aki mûveli ezeket a dolgokat - játszom, írok -, és sosem tudom előre, mit fogok legközelebb csinálni. Úgy gondolom, ha főnévként tekintesz magadra, akkor bebörtönöződsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden vagyok, attól függően, épp mit csinálok. Most épp teaivó, de színész, könyvkiadó, vagy vállalkozó, rendező, ember, férfi, gyerek, hülye, bölcs, stb. De ezek szerepek. Lássuk ezeket meg! Ezek mind nem azok, amik mi igazából vagyunk, csak szerepek! És ha a szerepekkel azonosítom magam, az egy egyenes út a majdani fajdalomhoz, mert azok egyszer megszakadnak, és változnak.
2. Akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő, nem az, amiről én ábrándozom, hanem az, hogy tudjunk tûrni. Anton Pavlovics Csehov
3. Olyanok vagyunk, mint a színészek. Mintákat követünk, amelyeknek megvannak a jól bevált forgatókönyvei. De abban a pillanatban, ahogy nem végszavazzuk a másikat, ő is kénytelen lesz kiesni a szerepéből. Bucsi Mariann
4. A színháznak az egyik fontos feladata a nyelv ápolása. Hogy egyszerûsödik a nyelv, az biztos és úgy gondolom, hogy nem mindig jó irányba. Az olyan roncsolásoktól, mint mikor az ember "egészségedre" helyett annyit mond, hogy "egs", kiborulok. Színészként abszolút fontos feladatnak érzem, hogy megőrizzünk valamit abból a gazdagságból, amit a magyar nyelv ad nekünk.
5. Nem az a kérdés, hogy ki milyen, hanem hogy mit csinál. Az ember jellemzésénél az igei megközelítés a jó és nem a jelzői. Az embert nem lehet minősíteni. Müller Péter
6. A színésznek minden öröme a maga jó szerepében van; jaj de fáj az nekünk, ha azt, amit eljátszottunk sokszor, egyszer lemajmolja más. Nem adom a magamét másnak s nem vágyódom én sem a máséra. Blaha Lujza
7. Ha szerepet játszanék, az már nem én lennék. Ebben az esetben is szeretnének vagy gyûlölnének. Így aztán inkább vagyok önmagam. Tapodi Brigitta
8. Színészként a reflektor ránk vetül. Két dolgot tehetünk vele: fürdünk a reflektorfényben vagy használjuk a reflektorfényt. Ez egy óriási különbség.
9. Az író sosem ilyen önfeledt, a színész sem. Mi folyton figyelünk, meglessük önmagunkat is, hogy jól tudjunk ábrázolni. Szabó Magda
10. Én kívülről nagyon nyitottnak látszom, de a valóságban konokul zárkózott vagyok. (...) Amikor elfedem a valódi érzéseimet, az nem szerepjátszás, hanem védekezés. Magamat védem. Csonka András