Nem jön senki! - egymagamban küldöm sóhajom az égnek. Erdei tó acélkékjén sárga vízirózsák égnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Fátyolfelhős a csönd: magasan ég a nyár még! Csak úszom céltalan, magányos, néma árnyék... Testemnek hány öröm, hány szebb halál adós, ó? S a lét se több... Csupasz... Lelkemre száradó só! Kovács András Ferenc
2. Magam vagyok, mint a szél a pusztán... meghalok, senki se sirat meg... szörnyû egyedül. Anton Pavlovics Csehov
3. Nincs békém, s nem szitok háborúságot, félek s remélek, fázom és megégtem, az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben, semmi se kell s ölelném a világot. Francesco Petrarca
4. Így senki sem sírt, ahogy én sírok most. A téli éjbe magam siratom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon. Kosztolányi Dezső
5. Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sûrû csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
6. Szerencsétlen s magányos teremtmény vagyok. Körültekintek, s nincs barátom, nincs rokonom a földön. Mary Shelley
7. Áztatom magam az esőben - senki se látja könnyeimet. Nagy István Attila
8. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld. Pilinszky János
9. Én mondom (...) semmi, de semmi nincs megírva a szélben, vagy a tenger viharában, vagy az erdei szellőben! Mindenki saját sorsának kovácsa, és én a magam sorsát fogom járni.
10. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov