Nemzet nemzet után veszett el az idő méhében, hogy még emléke sem maradt fenn; mert az idő megőrli az ember alkotta dolgokat, ha csak sziklába nem vési emlékét.

Kapcsolódó idézetek

1. Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszûnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.
2. Emlékezetét ha elejti, arcát ha sötétbe rejti, szavát, dalait ha felejti: por, hó, üres árny a nép. Keresztury Dezső
3. Az embereket és a népeket is az emlékek vénítik meg. Tormay Cécile
4. A történelem előrehaladtával az ember egyre többet gondolt arra, ami nincs. És minél többet gondolt rá, annál kevésbé vette észre azt, ami van. Roland Paulsen
5. Egy ember akkor hal meg véglegesen, amikor már senki nem idézi fel az emlékét. Ugyanígy lehet ez az országokkal és a kulturális örökségünkkel is. Gilbert Sinoué
6. Egy nép csak úgy semmisül meg, ha önmagát semmisíti meg. Önmagát a nép úgy semmisíti meg, ha múltját már nem látja, jelenében csavarog, jövőjében nem hisz. Szálasi Ferenc
7. A múlt történéseit, a kisebbeket és a nagyobbakat, a szépeket és a rusnyákat, a nevetéseket, az érintéseket előbb vagy utóbb mind elfújja a szél, feledésre, halálra, kiszáradásra ítéltetnek, ám csak és egyedül azért, mert senki sem emlékszik már, senki sem gondol rájuk, senki sem őrzi meg őket, s ezáltal bármi, amit átéltünk, lassanként semmivé válik, még levegővé sem; ez nagyon fájdalmas dolog, iszonyú pazarlás, amitől céltalannak érzi magát az ember. Jón Kalman Stefánsson
8. Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált. Berkesi András
9. Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet, tartalom, hamisak. Kosztolányi Dezső
10. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel