Nincs nagyobb rosta az időnél; addig-addig lebeg az, míg minden szemetet, minden fonnyadt vagy éretlen magot és minden gizgazt ki nem hullat, hogy azokkal hízzék a feledékenység.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezében óriás rostával Áll az Idő, és rostál egyre, Világokat szed ki és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. Ady Endre
2. Nincs semmi, amit az idő ne oldana meg. Sarah Pinborough
3. Képzeleted, mindaz, ami beléd van préselődve, felfalja a falánk idő, beleiszik velődbe, aztán eldob; a szél csak üresen kongó konzervdobozba: üresen kongó csontjaidba rúghat röhögve, felzokogva. Keszei István
4. Az idő, amiről jobb, ha nem kérdezzük, micsoda, egyre gyorsabban telik. Múlik. Száguld. Vámos Miklós
5. Az idő nem sodor magával semmit. Nem végzi el helyettünk a feledés munkáját. Ancsel Éva
6. Az idő mindent elemészt, elménket is. Vergilius
7. Semmi sincs állandó, s az örökkévaló idő is szaggatva partjait, elváltoztatja folyását. Bolyai Farkas
8. Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson. Carlos Ruiz Zafón
9. Nincs semmiféle fájdalom, melyet a hosszú idő ne enyhítene, és a lelket, amire az okosság nem képes, az idő folyása meggyógyítja. Bod Péter
10. Az idő közömbösen halad el az emberi élet forgataga mellett, és minden nyomot eltüntet. A fájdalmat, a szenvedélyt, a kívánságot - akár kicsi, akár nagy - elnyeli a titok mély tengere, mint finom neszt a zúgó fergeteg. Liviu Rebreanu