Ugrás a tartalomra
Nyuszika malmozik a kezével a barlangja előtt. Arra jön a Róka, és kérdi:
- Mit csinálsz itt, Nyuszika?
- Írom a diplomamunkámat.
- Te? Ne nevettess, te voltál az egyik legbutább az iskolában. És mégis miről? - kérdi a Róka.
- Hát arról, hogy hogyan együnk rókát. Ha nem hiszed el, menj be, és nézd meg magad!
A Róka bemegy, és soha többet nem jön ki. Jön a Farkas és a Medve is, egy-egy hasonló párbeszéd (farkasevés, medveevés) után ők is bemennek, és soha többet nem jönnek ki. Kisvártatva kijön az Oroszlán a barlangból, és nagyot nyújtózva megnyalja a száját. Mi ebből a tanulság? Teljesen mindegy, hogy miből írjuk a diplomamunkánkat, a lényeg, hogy a témavezetőnk értsen hozzá.
Kapcsolódó idézetek
-
Mind az ókori, mind a modern filozófiai iskolák jelentős része időt fordít arra, hogy dicsőítse a legokosabb és legmûveltebb egyedeket, illetve hogy bebizonyítsa, hogy az ember különb más teremtményeknél, hiszen képes a gondolkozásra, a logikai levezetésekre és a filozofálásra. Ezek az érvek teljesen logikusak egészen addig, amíg a nyári szünetben nem vagy tanúja annak, ahogy egy csapat főiskolás srác süvít a habokon egy motorcsónakban, miközben vízipisztollyal lövik egymás szájába a vodkát. Na, ekkor kezdesz majd el azon gondolkodni, hogy a vidrák és a pillangók talán sokkal normálisabb életet élnek, mint az ember.
Michael Schur
-
Az oroszlán, a zsiráf, az erszényes medve és a többiek azt teszik, amit tesznek, azok, amik, elvannak valahogy ott a ketrecben, és élik öntudatlan életüket. De embernek lenni azt jelenti, hogy tudunk, érdeklődünk és kérdezünk. Rázzuk a lét ketrecének rácsait, és a csillagok, a kövek láttán azt üvöltjük: "Mire való?", és a visszhangzó válaszokból börtönöket és palotákat építünk.
Robert Fulghum
-
Ahhoz, hogy a diák diplomát szerezhessen, témát kell találnia a diplomamunkájához. A témák mennyisége végtelen, mert mindenről a világon lehet értekezést írni. A teleírt lapok ott tornyosulnak a levéltárakban, melyek a temetőnél is szomorúbbak, mert oda még halottak napján sem teszi be senki a lábát.
Milan Kundera
-
Az emberek azt hiszik, hogy a malacok ostobák, mocskosak, és semmi mást nem csinálnak, csak zabálnak, meg a sárban henteregnek, de ez csak azért van, mert még sohasem laktak együtt egy malaccal, vagy nem olvastak róluk semmit. A sertés a negyedik legokosabb állat a világon, és nagyon gyorsan tanul.
Virginia Macgregor
-
Minden véget ér. És újrakezdődik. Minden alkalommal nulláról indulunk. Majmok vagyunk, szerszámokat készítünk, barlangokban lakunk, feltaláljuk a tüzet, a kereket, az autót, a számítógépet, végül olyan jármûveket is, amelyek nem képesek elhagyni a naprendszerünket, mielőtt újfent kioltanánk a saját életünket. Lehet, hogy ez a természet törvénye, hogy a fajunk pusztulásra van ítélve, valahányszor felüti a fejét, akár itt, akár más bolygókon. Hogy egyetlen faj sem válhat túl intelligenssé.
Maja Lunde
-
Miért nem lehet csendben álldogálni? Iskola, mi van az iskolában. Hát szerintük én erről élvezettel beszélek? Hagyjuk már azt a rohadt iskolát. Komolyan, ha egyszer kijárjuk az összes osztályt, nagyon megünnepeljük. Mert akkor már hiába kérdezik, hogy mi van a suliban: semmi, kijártam, pont. Leszakadhatnának már erről a témáról. Miért nem azt kérdezik, merre csavarogtunk mostanában, mikor készítettem utoljára íjat meg csúzlit, mikor voltam pecázni, van-e már újabb kvarcjátékom? De ilyeneket egyik sem kérdez, csak a hülyeség mindig.
Hartay Csaba
-
Élni csodálatos mutatvány. De egyet ne feledj! A nyulat, amit elővarázsolsz a cilinderből, te tetted bele! Nem mások. Te magad. Ezt mindig elfelejted, és ebből van a legtöbb baj. Mi abban a megfordított tudatban élünk, hogy mindenért mások a hibásak. (...) Mindig mások. Mások felelnek az én életemért. Nem emlékszünk rá, hogy a nyulat mi tettük a cilinderbe.
Müller Péter
-
Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.
Csernus Imre
-
A szarvas így szólt: "Az Embernek megvan mindene. Több kívánsága nem lesz." Ám a bagoly azt mondta: "Nem így van. Tátongó lyukat láttam az Emberben. Csillapíthatatlan sóvárgást. Ettől szomorú, ezért akar még többet. Megy tovább, és elveszi, amit megkíván... Míg a Világ egyszer azt nem mondja: "Nem vagyok többé, nem maradt mit adnom."
-
- Láttál te már sast a fészkéhez repülni, aki ennivalót visz haza az asszonynak és a fiókáinak? Repül a széllel szemben, repül az esőben, és repül a folyók kereszttüzében, át minden rémségen! És akkor, abban a pillanatban, amikor éppen a fészkéhez érne, azt mondja: "A jó büdös francba, mekkora nyûg sasnak lenni!" És akkor hirtelen két kis x jelenik meg a szeme előtt, tudod, mint a rajzfilmekben, aztán szépen fejest ugrik. Egyre mélyebbre és mélyebbre, aztán már csak a tollak úsznak a vízen. (...) Láttál már ilyet?
- Nem.
- Én sem! Tudod, a sasoknak aztán van önbecsülésük!