O, hiu ábrándok! Békóban sorvadok Sötét a börtönöm, szultán rabja vagyok. A napok folyását, évek haladását Csak az számlálja meg, ki reggelt, estét lát. Ifju vagyok-e még, öreg lettem-e már, Ki tudná? Vendégem csak egy halálmadár. A toronypárkányról néha sivit, visit; Tán nekem beszéli bokros szenvedésit!

Kapcsolódó idézetek

1. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
2. Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyûket. (...) A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze. Albert Tímea
3. Hadd sírjak! éjbe borulva a végtelen sivatagban. Pihen a teve, pihen a hajcsár, némán számolva virraszt az örmény; én meg, mellette, a mérföldeket számolom innen Szulejkáig, sorra veszem újra az útnövelő, bosszantó kanyarulatokat. Hadd sírjak! nem szégyen a sírás. A siró férfi jó. Johann Wolfgang von Goethe
4. Miként a fû, majd én is sorvadok, S ha gyötörnek is vágyak, sóhajok, Csak úgy szólnak a bordáim alatt, Mint rét ölén az őszi bogarak. Bárdosi Németh János
5. Tengermoraj dúdolja álmodat, Hogy szerelmet vártál, halálosat, Hogy voltál tettes is, és néha áldozat, S hogy ember nem lehet magányosabb. Ákos
6. Már el is felejtettem, hogy milyenek az egyszerû emberek, kimeredt szemmel néztem, ahogy egy öregúr némán napfürdőzött egy padon, egy asszony a bevásárlását végezte, egy fiatal pár ölelkezve sétáltatta a kutyáját. Ezek a szimpla dolgok elvesznek a börtönben. Úgy éreztem magam, mint turista egy távoli országban, vagy ûrhajós egy idegen planétán. Nelson Mandela
7. Szívem és lelkem fogoly legott, Egynek, egynek rabja vagyok. Ölelgetném azt az egyet, Belsőmben csak e vágy reszket. Örömöm nékem nincs más, Titkos érte kívánkozás. Álmot szememre ő igéz. A vágyakozás elemészt.
8. Belebénultam mozdulatlanságomba, s úgy aludtam el, meggyötörve, görcsbe kövülve, hogy reggel gémberedetten, összetörten ébredjek, ahogy levegőtlen, fülledt hajófenéken ébrednek a bilincsbe vert elítéltek, akiket számûztek valahonnan, egy életből talán, amit annyira szerettek, hogy el kellett veszíteniük... Szilvási Lajos
9. Álmos vagyok, gubbasztok egymagam, kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg, sötétben őrizem az emlékedet, mint arcképet a becsukott fiók. Unatkozom, nincs semmi, ami bánt és mint tanyán subát a számadó, fülig magamra húzom a magányt. Kálnoky László
10. Élem az életem, vagy álmodom, hogy élek, Mint a remény rabjai, néha a szabadságtól félek.