Álmos vagyok, gubbasztok egymagam, kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg, sötétben őrizem az emlékedet, mint arcképet a becsukott fiók. Unatkozom, nincs semmi, ami bánt és mint tanyán subát a számadó, fülig magamra húzom a magányt.

Kapcsolódó idézetek

1. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
2. Egyedül alszom, a párnád még meleg. Bújnék hozzád, hogy érezzelek, álmomban fogom a kezed, és reggel a tegnappal ébredek. P. Mobil
3. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
4. Mint a hajléktalan aki örökké magán hordja minden keservesen megszerzett ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg alszik magát öleli álmában úgy szorítom magamhoz megmaradt emlékeimet rólad. Hodász András
5. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János
6. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
7. Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu
8. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov
9. Keveset alszom, s túl sokat álmodok, És nem látom át, hogy mi végre még, Hogy rakom a tüzet és egyedül táncolok, Míg ölel a szellő és takar az ég. Ismerős Arcok
10. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho