Miként a fû, majd én is sorvadok, S ha gyötörnek is vágyak, sóhajok, Csak úgy szólnak a bordáim alatt, Mint rét ölén az őszi bogarak.

Kapcsolódó idézetek

1. Még nem felejtettelek el de nem is vágyom utánad mint ősszel a fû énekel bennem borongva a bánat mielőtt lassan kiszárad.
2. Rég elhagyám az enyhe révet, Hátam megett már évre évek Úgy torlanak, mint tengerár, S új rév, koporsóm csendje vár. Vargha Gyula
3. Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
4. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
5. Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik, Ha szél dühe tépi le ősz idején; - Ah! szép rövid életem, íme, kialszik, És sírba pihen le sok ifju remény. Dimitrie Bolintineanu
6. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József
7. Ha fölösleges, mit szólok: szavam kihûl, mint ősszel a szél. Macuo Basó
8. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
9. Fölszív a vágy, mint patakot a hőség. Mind mélyebbről bugyog e szerelem. El nem apadnék, nehogy keserü könnyed gyüljön tengerré szilaj öleden. József Attila
10. Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerû szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fûz szeretheti a bágyadt folyót. Radnóti Miklós