Ölj meg, december, és temess el a hóesés alá! Legyen olyan szép, ahogy szeretném, a hófehér halál! Ölj meg, december, és felejts el úgy, mint a többiek! Ezen a világon úgysem hiányzom szerintem senkinek.

Kapcsolódó idézetek

1. Elveszíteni egy barátot, megsiratni, eltemetni. Figyelni a csöndre, ami ilyenkor átöleli az embert. Aztán fülelni egy hangra, ami megszólal mellettünk, s azt mondja: "Vigyázzatok mindenkire. Az élet olyan nagyon szép!".
2. Hófehér csend volna jó, szép, lélekbe olvadó. Hótiszta szó, hótiszta lét, értékelni, ami tiéd, hálát adni az új napért, családodért és magadért. Mentovics Éva
3. Élni szeretnék, élni, fészkembe hazatérni, lesni a naplementét, vetkőző párom keblét, s úgy ölelni, hogy benne Õ is örömét lelje, élni, vágyban lobogva, vénen is mosolyogva, élni, emberként, szépen, s meghalni hóesésben. Csepeli Szabó Béla
4. Meghalni annyi, mint havat dörzsölni hóhoz, telet lobbantani lángra zúzmarás köddel és jéggel. Shan Sa
5. Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben. A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. Dés László
6. Áldva, csöndben, békén, Emlékkel és csókkal Akarlak elhagyni, Meleg után fagyni, Egyedül maradni, Egyedül érezni, Egyedül meghalni, Áldjon meg az Isten. Ady Endre
7. Eltûnni csendben, az volna jó, Ne fájjon többé, ha hazug a szó, Ne kelljen látnom, ha nem esik jól, Ne halljam meg, ha nem rólam szól. Ismerős Arcok
8. A halál olyan gyönyörû lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fûszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Oscar Wilde
9. Fuss, fuss, kergesd a havat, Fuss, kergesd a napot, Fuss a kedves után, Fuss a medve után, A jég után, De soha ne fuss az idő után, Soha ne fuss, de ne fuss A fehér ember ideje után! Francois Lelord
10. Emlékezz rá, hogy egyszer még, utoljára, találkoztál velem... És ha van még benned valami belőlem, mártsd be tolladat a lenyugvó nap tüzébe, s írd meg nekik... írd meg ezt a találkozást... és írd meg nekik, hogy hagytalak el, és hogy tûntem el, beleolvadva az alkonyodó égbe, ifjan, szépen és végtelenül szabadon, hogy ne lássalak többé. Karinthy Frigyes