Oly mély az éj ezen a szigeten Kormos fény folyik a vizeken Ámbátor nem vagyok idegen az íze már itt van a szívemen.

Kapcsolódó idézetek

1. Éreznem kell az érintés selymét, Nem ölel így a Földön más. És szíve dobban, mélyében lobban Egy ismerős pillantás. Rúzsa Magdolna
2. Járok habok gyanánt futó finom havon, mint egy tûnt lét felé s föl-fölszippantgatom egy szép szigetvilág édes gyanta-szagát, két kezemen maradt szerelmed illatát. Illyés Gyula
3. A sûrû éjben fény leszek, Mi távolból hozzám vezet, És többé nem félek, ha karjaidban ébredek, Ha szomjazol, én víz leszek, S ha átölel majd két kezed, Bármi lesz, bármi vár, Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már.
4. Az éj átfest sok gondolatot.
5. Pontosan tudom, hol van most... minden pillanatban, minden lélegzetvételnél. Nem szükséges látnom, hogy tudjam. (...) Áramlat követi őt, köt össze bennünket, oly fényes, mint a napfény a folyón. Nem értem, más miért nem érzi. A puszta levegő is izzik kettőnk között. Gaál Viktor
6. Ámuló parázs csillan a mélyben, Szemeid tükre ma végtelent int. Pillantás illan időben, s térben... Lassuló szívemnek lobbanást hint. Remegőn simítom ajkadról szavaid, már őrjöng a vérem, s rohanna eléd... Félelem markában emlékek hamvai, de ölelő holnapom elindult Feléd... Pálnagy László
7. Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszûrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
8. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. József Attila
9. A napkorong felbukkan a messzeségben, és a fénysugarak követhetetlen gyorsasággal végigbukfenceznek az óceán fodrain, hogy egyetlen szeszélyes ugrással az ablakomban teremjenek, és elvakítsák álmos tekintetem. (...) Olyan ez, mintha az álmaim véletlenül átcsúsztak volna velem a valóságba, ott keringenének körülöttem, a szempilláim, az ajkam simogatnák, hívnának a túlsó partra. Álom és valóság között lebegve szárnyaira emel ez az édes áramlat - elhiszem egy pillanatra, hogy valahol, túl a tengereken, tényleg létezik az az álomvilág. Én tudom. Én már jártam ott. Gaál Viktor
10. Túl hosszú ideje érzek már csillapíthatatlan szomjat, túl régen gyötör már az éhhalál, mégsem haltam meg. Semmi sem hat rám, se a szél arcomon, se a tenger vize, se a női test lágy melege.