Olyan nekem az írás, mint valami kényszer: ha épp nem tudom leírni azt, ami a fejemben van, olyan érzés, mintha egy hat hónapos kistigris marcangolná és kapargatná a lelkemet.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs annál gyötrelmesebb érzés, mint amikor az ember mondana valamit, valami fontosat, de nem tudja, hogyan öntse szavakba. Ha átélt valamit, de nem képes kiadni magából, és ez belülről mardossa. Alexandra Bracken
2. Az érzelmeim összevissza kergetőznek bennem, mint rémült majmok a ketrecben.
3. Nem tudok képernyővel írni. (...) Látnom kell papíron. Ez valahogy megszilárdítja a szavakat. Állandónak tûnik, mintha mindennek, amit írok, súlya lenne. Lehorgonyoz, letisztázza a gondolataimat, és arra késztet, hogy ne köntörfalazzak. R. F. Kuang
4. Szerettem volna egy akármilyen kis regényt írni, de az nem úgy megy, hogy szeretnék, aztán meg­lesz. Az csak akkor jő, amikor kedve tartja, élvezetből, mint a zabigyerek. Bölöni Domokos
5. Az írás öntudatlan és nőies folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel. Paulo Coelho
6. Valamilyen formában ki kell fejezni a dolgokat, ez nagyon fontos. Határozottan érzem, ha beszélhetnék róla, enyhülne sok minden. Márai Sándor
7. Kísérletet teszek arra, hogy rögzítsem, hogy mi minden jár a fejemben. Terápiának sem utolsó. Amíg írok, képes vagyok rendet rakni a bensőmben, és érzem, egyre inkább érzem, nagy szükség van, később pedig végképp nagy szükség lehet rá. Az írás erősebbé tesz. A megfejtett gondolat és a megválaszolt kérdés megerősít. Amíg gondolkodhatok, erősebbnek gondolhatom, elég erősnek érezhetem magam az élethez is, és a meghalás elviseléséhez is. Nagy Bandó András
8. Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is.
9. Az eszemnek a fele mindig magánál van: először, írni nem tudok, eszmeköröm mindig magával foglalkozik, olyan vagyok, mint a másüvé átültetett fa, megszokni nem bírok ide, mindig úgy látszik, hogy én nem vagyok itt otthon. (...) Nem fájdalom az, amit maga után érzek, hanem annál rosszabb, unalom és blazirtság minden iránt; kedélyem nyomott, és nem ömlik el rajta az a nyugalom, mely megfûszerezi az ember életét. Mikszáth Kálmán
10. Regényt írni olyan, mint maratont futni. Fárasztó, önfegyelmet és kitartást igényel, viszont korántsem biztos, hogy a végére ér az ember.