Régen arról álmodoztam, hogyan menekülhetnék el hétköznapi életem elől, csakhogy az életem sosem volt hétköznapi. De nem vettem észre, mennyire rendkívüli. Azt sem tudtam elképzelni soha, hogy az otthon olyasvalami, ami egyszer még hiányozhat.

Kapcsolódó idézetek

1. Soha nem éreztem ilyen vágyat az otthon után. Amíg messze voltam, valahogy kibírtam nélküle, de ahogy bekerültem vonzási körébe, már nem tudtam szabadulni a gondolatától. Lakatos Menyhért
2. Vágyok valamire, ami különleges. Valamire, ami egyedi, ami szeret, amit szerethetek. Valamire, ahol minden csak úgy jön. Nincs játszma, se kényszer, csak úgy jön, nem kérdez, és elvisz magával oda, ahova soha nem akartam eljutni. Amitől mindig is rettegtem. Valójában nem is bánnám. Úgyis kezd unalmas lenni az, ami van. Oravecz Nóra
3. Számomra az otthon mindig a menedéket jelentette. A szobám az a hely volt, ahol el tudtam rejtőzködni a világ elől, és szerepek nélkül önmagam lehettem.
4. Azt hiszem, életemben nem voltam még magányos. Még az egyedüllétem is kellemes társaságban telik, hiszen ott vannak az álmaim, képzeletem szárnyalása és játékai. Időnként még vágyom is egy kis magányra, hogy átgondolhassam, ami történt, ízlelgethessem a dolgokat. Lucy Maud Montgomery
5. Az írás során rengeteg különböző életet, világot és érzelmet élhetek át. Egyfajta menekülés a hétköznapokból, miközben másokat is elrepíthetek olyan helyekre, ahová talán sosem jutnának el, és átélhetnek olyan érzéseket, amikről azt hitték, már soha nem jön el.
6. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát. Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom. Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom. Bele kell vágjak, fel kell, hogy álljak, a földtől egyből az égig szálljak, Meg kell tudnom végre, hol van az igazi otthonom. Caramel
7. Most megértettem, hogy én - ebben a környezetben, a jólmenő íróság keretében - soha nem éreztem otthon magam. Valamit kerestem, valami örökké hiányzott... Mi? Az, hogy a magam világában, a saját levegőm lélegezzem. Ez hiányzott és talán ezért utaztam el innen ezekben az években, amikor csak lehetett; mindig, évtizedeken át. No, de most végre megérkeztem, gondoltam. És figyelmesen néztem a levegős semmit, ami megmaradt. Márai Sándor
8. Vándorolunk, évezredeket utazunk, pedig igazából azt keressük, ahonnan elindulunk. Csak abból a pontból soha nem látjuk magunkat. Nem hiszem, hogy sokat változtam, vagy hogy bölcsebb lettem. (...) Nem hiszem, hogy közelebb kerültem magamhoz, hiszen igazán távol sem voltam soha. Nem hiszem, hogy kevésbé merek álmodni. Néha bátortalanul mondom ki, de belül folyton hiszek. Albert Tímea
9. Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tûnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltûnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből. Stephenie Meyer
10. Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett. Jorge Semprún