Sok időbe és utazásba telt megértenem, hogy nem csak egyetlen látható világ létezik, hanem annyi, amennyit képesek vagyunk felismerni. Meg kell tanulnunk észrevenni a napfény mellett az árnyékban létezőket, és azt, hogy a sár és az arany egyszerre része az ember jellemének.

Kapcsolódó idézetek

1. Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerû. Néha be kell nézni a férfias külső mögé, hogy megleljük a törékeny egyént. Nem az ékszer csillogása árulkodik arról, hogy hamisítvány-e. Az igazságnak ki kell lépnie az árnyékból, hogy láthassuk a mosoly szépségét. Igen, mindenki elrejti valódi természetét előlünk, és sajnos csak akkor jövünk erre rá, amikor már túl késő.
2. Arra vágyunk, hogy az emberek megértsenek, és azért szeressenek, mert megértenek. Ez pedig nem lehetséges addig, amíg csupán a testet látják belőlünk. Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő, aranyszínû ragyogást akarjuk tudatosítani, nem csupán a csillogó felszínt, a látszatot. E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ, hogy mi magunk mivel azonosulunk. Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe, mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni. Vagy gyengédséget, örömöt, kedvességet, nyíltságot és békét árasztunk magunkból, vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé. A kettő együtt nem megy, hiszen az egyik a szeretet, a másik a félelem.
3. Rájöttem, hogy nem én magam vagyok a fény, még csak nem is a fényforrás. De a fény - az igazság, a megértés, a tudás - létezik, és sok sötét helyen csak akkor fog fényleni, ha én odatükrözöm. Robert Fulghum
4. Nincs fekete és fehér. Nehéz eligazodni a sok útvesztő között, de minden arra tanít bennünket, hogy észrevegyük az árnyalatokat, meglássuk jelzőtáblák nélkül is az utat. J. J. Stalter
5. Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyûlöletei, az még egyáltalán nem ő - legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan; hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött. Márai Sándor
6. Emberi lényként mindannyiunkban van valami közös, mégpedig éppen az, hogy különbözőek vagyunk. Ez a sokféleség az, ami az idők során előrevitt minket utunkon, ugyanakkor annak veszélyét is magában rejti, hogy visszatartson bennünket. Pillantsunk körbe, és vegyük észre, mennyi különböző kultúra, tehetség, vélemény és tapasztalat jelenik meg a világunkban. Azután képzeljük el, milyen lenne az élet, ha minden ugyanolyan és egyszínû volna. Próbáljunk meg erőt meríteni a különbségeinkből ahelyett, hogy megítélnénk a másikat. Mungi Ngomane
7. Nekem csak nagyon sokára vált világossá, hogy a szavaknak súlya, színe van, (...) hogy a szavak között mekkora különbség van, mélység és magasság, fény és sötétség, azok közt pedig millió árnyalat. Ughy Szabina
8. Néha nekünk is idegenné kell válnunk önmagunk számára. Így a lelkünkben rejtőző fény megvilágítja azt, amit meg kell látnunk. Paulo Coelho
9. Sokszor elmondták már, hogy nem könnyû látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá. Selma Lagerlöf
10. Meglátni valaki valódi színeit nem mindig egyszerû, és a szemünk szüntelenül félreértelmezi a jeleket, de neki sikerült megérintenie olyan helyeken, amikről azt sem tudtam eddig, hogy léteznek.