Sosem voltam magányos. Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész Figyelemmel, olyan magány volt, mint a lomboké, s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos belső hallásnak néma dalokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében. Victor Hugo
2. Világomon, mint üvegen át hallgattam uj álmod madara dalát. Azt hittem, annyi az ének, amennyi a magány üvegének vastag tábláin átszüremlik. József Attila
3. Magányomban, mint hóban a gyerek, jajgatok, sírok, sorsom émelyeg. Hó-kalickában gubbaszt vak szívem: zománc-szemgolyós madár-szégyenem. Juhász Ferenc
4. Nem tudta már, mi a magány, a kivetettség vagy láthatatlanság. A hold neki sápadt, a csillagok neki szikráztak, a szellő az ő tarkóját hûsítette, s a szájába illesztett fûszállal most már akkor zenélt, amikor csak kedve támadt. Nem volt többé magányos. Õ maga volt a magány, ami, akár egy hatalmas lélegzet, szerteáradt a földeken, s amit senki sem látott, és mégis mindenki érzett, amikor az életére gondolt. Darvasi László
5. A magány (...) egy madár, amely folyamatosan csipkedi a szívet. Jón Kalman Stefánsson
6. Olyan ember vagyok, akit a magány éltet; úgy vagyok nélküle, mint más víz vagy étel nélkül. Legyengít minden egyes nap, amikor nem tudok egy kicsit egyedül lenni. Büszkének sose voltam büszke a magányomra, de nem tudtam meglenni nélküle. A szoba sötétje olyan volt nekem, akár a napsütés. Charles Bukowski
7. Azt hiszem, életemben nem voltam még magányos. Még az egyedüllétem is kellemes társaságban telik, hiszen ott vannak az álmaim, képzeletem szárnyalása és játékai. Időnként még vágyom is egy kis magányra, hogy átgondolhassam, ami történt, ízlelgethessem a dolgokat. Lucy Maud Montgomery
8. Nézz ide - lásd, ablakom beszakadt, Padlásomon denevér s bagoly ül! Lantodra tücsköm cirpel vissza csak. Csönd! Más ekhót ne várj: köröskörül Magány. S egy hang sir benn, ahogy szavad Dallama száll künn... messze, egyedül. Elizabeth Barrett Browning
9. Társak nem voltak, Magam voltam csak. Én már fáradok, Mindent rád hagyok, Kérlek, engedj el! Nekem mennem kell, A csendnek hódolok. Hallgass, hallgatok... Bonanza Banzai
10. Soha nem érzem magam egyedül. Tudom, hogy mindig lát valaki. Figyel. A legapróbb lépésemet is több száz egyed észleli. A földön és a földben lévő rovarok mély döngésnek hallanak és elmásznak, a repülő méhek, dongók és legyek hirtelen elkanyarodnak, a madarak úgy siklanak az égen, hogy szemüket a legapróbb mozdulataimra is rászegezik, folyamatosan készen állnak a menekülésre. Maja Lunde