Száz felhőszilánk arcomhoz ér, A lebegő lélek utcazenél, Négy sarkán fogom meg a világot, Összecsomózom és hátradobom, Majd ha eláll, talán visszahozom.

Kapcsolódó idézetek

1. Ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg messze száll veled, A ritmus bennem versvirággá serken, Hogy megtalálja tiszta lelkedet. Wass Albert
2. Megpróbálom összeszedni a széthullott életem darabkáit, és eszkábálni belőle valamit, amit még kiadnak a szilánkok. Lehet, hogy csorba lesz, lehet, hogy szánalmas, de az enyém.
3. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
4. Élünk tovább a nagy Tejutnak Tán százezer uj csillagán, De szerteszórva, öntudatlan. Minő alakban? Az talány. Szivemből gyöngy, vagy drágakő lesz, Agyamból fényes napsugár, Mely egy Mindenséget bejár; Mig két kezem, sziklákba nyomva, Vulkánok láváját kidobja. Dura Máté
5. Boldog vagyok, és szeretném, ha te is boldog lennél. Én tökéletesen boldog vagyok. Veled ébredek, és veled alszom el. Mást én nem tudok. A fejem mint az ezüst, ha magunkra gondolok, máskor meg, mintha hegedû volna. Minden utca velünk van teli, olyan ez, mint a muzsika, közben néha más emberek is beszélnek, meg képek peregnek, mint a filmen, de a muzsika akkor is ott van. Mindig. Erich Maria Remarque
6. Zene... csupán rezgések a levegőben. Igaz, olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek. Roger van Boxtel
7. Érezd, ahogy a világ veled pulzál A tó vizétől az égig, vagy akár egy fûszál, Minden egy, aminek te is része vagy, Túl kevés az idő, hogy bármit is feladj. Punnany Massif
8. Mint víz tükrét a fecske szárnya Legyintvén - pár csillogó csöppet Visz magával a magasságba: Úgy szeretném legyintni én is Lélekszárnnyal az életet, S ragadni fel a végtelenbe, Viharzó zsoltárt énekelve, A megmentett szépségeket. Reményik Sándor
9. Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse
10. Akarom, hogy érezd át, milyen, Amikor a lelkem megpihen, Ha fogod a kezem és ott vagy velem, Közelibbnek tûnik a végtelen.