Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Fekete István
2. Szeretem a magányt, a csendet, Ha odahúz édes titok. Ott szövök álmot, ott merengek, Megenyhülőn csak ott sirok. Reviczky Gyula
3. Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok. Jules Renard
4. Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok. Jules Renard
5. Szeretem a felhőt s az éjt, Mert sirni szoktam, mint amaz S világom, mint emez, sötét. Morris Rosenfeld
6. A szépség szereti az árnyékot, árnyékban születik a kísértés. Dmitry Glukhovsky
7. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedûszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm. Müller Péter
8. Titkosan szeretlek, ahogy a bûnös dolgokat; akár a lélek az árnyat. Pablo Neruda
9. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. Fekete István
10. Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger