Szeretem a magányt, a csendet, Ha odahúz édes titok. Ott szövök álmot, ott merengek, Megenyhülőn csak ott sirok.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Fekete István
2. Ha sírni kell, akkor csak otthon, az ágyban, a takaró alatt, végtelen magányban. Vagy a klotyón gubbasztva. De semmi esetre sem nyilvános helyen.
3. Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár
4. A temető csendes magánya Mindig kedvencz helyem marad. A lét zajából ki-kivágyva, Oda irányzom útamat. Ha bú emészt, ott enyhülök; A léttel ott kibékülök. Reviczky Gyula
5. Kívánlak, igen. De máshogy. Kívánom a hangod selymét, mint egy kis csengettyût hallani, mely mély megnyugvást hoz. Kívánom a mosolyod, a félszavas megértéseidet, a közelséged. A titkodat, a lelked ajtaját. Zakály Viktória
6. Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok. Jules Renard
7. Szeretem a magányt, akkor is, amikor egyedül vagyok. Jules Renard
8. Ily édesen szenvedni; szomorkodni, anélkül hogy tudnád - miért?... az egyedülvalóságot jobban kedvelni minden mulatságnál; örömest magánosan lenni a világos tavaknál, a kőszálakon és a homályos erdőségben, minden gyönyörûséget csak az kies természetbûl szívni vagy csak egyetlen egy léleknek társaságát kívánni, akinek ezt mind megmondhatnád, és aki azt mind elfogadná... Micsoda, ó, micsoda állapot ez? Itt olvadnak egybe a menny gyönyörûségei a kínok helye gyötrelmeivel. Kármán József
9. Amikor szomorú vagy, légy igazán szomorú, süllyedj bele a szomorúságba. Mi mást tehetsz? Szükség van a szomorúságra. Nagyon pihentető egy sötét éjszaka, amely körülölel. Aludj el benne. Fogadd el, és látni fogod: abban a pillanatban, hogy elfogadod a szomorúságot, csodálatossá válik. Osho
10. Vannak sebek Melyeket szívünkön rejtve viselünk Senkinek meg nem mutatjuk Csak magányos éjjeleinken Emeljük az égre csendben És titkon megsiratjuk. Pethes Mária