Ugrás a tartalomra
Szívem újra dobban most már,
Szomjú lelkem forrás partján,
Újra van mit vesztenem...
Kapcsolódó idézetek
-
Szívverésem sorsot perdít ki helyéből,
emlékek rongyai fel-fellobognak,
arcom behidegszik gyermekkoromba,
belefészkel napjaiba letûnt keservem,
s vissza kell szomorodnom újra meg újra
kiégett múltba, kopott emlékeimbe.
Bari Károly
-
Dacolnom kell a sorssal most,
Szerelmem fénye végre ég,
Elrepült előlem, s tán messze földön jár,
Szívemmel látom őt.
-
Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem,
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
-
Szívemet veri
a rendfenntartó idő;
szívem visszaüt.
Fodor Ákos
-
Most, hogy meg kéne végre pihennem,
most, hogy fáradtnak érzem mindenem,
talán még egyszer jónak kéne lennem,
aztán jöjjön, aminek jönni kell.
-
Meghajtom gőgös, vad fejem,
Ziháló mellemen kezem.
A térdem roskad, mint betegnek,
S könnyeim lassan megerednek...
A semmi súlyos érzete
Sziklaként rám ólomkodik,
A lélek veszte, végzete,
Hogy vétkezik, hogy elbukik.
P. Jánossy Béla
-
Megint a rossz útra léptem.
Száz közül megismerem.
Megint a szívemre hallgatok,
Mikor csődöt mond az eszem.
Zanzibár
-
Olyan boldog voltam, amikor először láttam. Aztán egyszerûen kicsúszott a kezem közül. Elvesztettem az életem (...). Nem éreztem az étel ízét, amit a számba vettem. A víz nem oltotta a szomjamat. Amikor újra láttam, a szívem hevesebben vert. Miatta új életre keltem.
-
Lábamra sár ragadt, súlya földre húz,
számomra nem maradt másik kiút.
Könny, vér és veríték új harcra hív,
holtnak hitt testünkben dobban a szív.
Pokolgép
-
Szívemet társi szomja,
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba.
Arany János