Szürke nappalok és szürke nappalik... Hol van a fény, ami bennetek lakik? Itt van a lelkem Pesten, mégis Pécsen hagytam a testem. Mondd el, hogy értsem azt, amit mondtál! Mondd el, miért nem értem mégsem?! Nem vagyok az, akit vártál, értsd meg, de ugyanúgy harcolok érted!

Kapcsolódó idézetek

1. Letûnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.
2. Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire, Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire, Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod, Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog. Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet, Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed? Szellemként jár majd egy hûvös árny a faladon, Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... Children of Distance
3. Hol az igazság, hol az érvelés? Hol az álmodás, hol az ébredés? Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat. Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak. Bonanza Banzai
4. Az emberek összetett lények, és a lelkük gyakran szürke, nem pedig fekete és fehér. Ahol úgy hiszed, hogy jót fogsz találni, könnyen meglehet, hogy rosszra is bukkansz. És ahol csak a gonoszt látod, lehet, hogy ott valami jó is van. Lucinda Riley
5. Olyan lettem; mint akit elhagyott, aki még nem is szerette. Valami személyhez nem kötött szerelem fájhat. Világos esték, még alig ment el. Világos esték, és mégis elment. Világos esték, és hogyha elmegy, ki marad tőlem ilyen távol? Mert most a mások szeretete kell. Az én szeretetem sosem lehet elég megtartani magam. Lászlóffy Aladár
6. Akárhol vagy, azonnal el akarsz onnan menekülni. Minden szorongással tölt el, és egyszerre csak észreveszed, hogy nem is rajtad múlik a dolog. Nem te vagy, aki el akar menni, hanem a helyek akarnak megszabadulni tőled. Eltaszítanak maguktól, mintha azt mondanák neked, hogy nem vagy odavaló. De senki sem magyarázza meg nekem, hogy hol a helyem. Frank Schätzing
7. Elhagynám a várost, elhagynám az országot egyetlen boldog pillanatért; a lelkemet is eladnám az ördögnek, csakhogy veled élhessem le az életemet. A tisztes társadalmi élet nem melegít fel éjszakánként.
8. Többé nem vagyok itt. Soha nem mondtam, amit te mondasz, hogy mondtam. Ám mégis, a test az a hely, ahol semmi nem hal meg. És minden éjjel a fák csendjéből, hiszen tudod, a hangom feléd tart. Paul Auster
9. A könnycsepp megtöri a fénylő múltat, lelkem őrzi, de engedlek tovább. Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád, nem akarok várni. Menj tovább! Janicsák Veca
10. Hová tûnt az álom nappalaimból? (...) Az a másik álom, a nappali, mely végigkísért utcán és szalonon, mûhelyen és tömegen, az igazi, az a derengő és eszmélő álom, az autóbuszon, jegyváltás közben vagy a fák alatt, egy kerti úton, az a szédülés, mikor átmentem egyik szobából a másikba, az a cél, tárgy és kép nélkül való eszmélés, hogy élek, két semmi között, ez a makacs álom az életről: hová tûnt? Márai Sándor