Tarkómhoz szorítja fegyverét a csend csavart betonvasakat húzkodnak belém nem veszem észre belülről feszítenek meg csendgalacsinokkal etetem gondjaimat.

Kapcsolódó idézetek

1. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatûnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. József Attila
2. Érzem a dolgok belső vérzését (...) mintha leszakítanák rólam a csendet üvöltenék.
3. Nem érzem ősi múltamat S nem látom ifjuló jövőm A percnyi tonnasúly alatt Vergődöm gyáván, felnyögőn. Szolgám nem vár a ház körül, Hogy a csengőmet megnyomom, Még a gyilkos sem könyörül Irgalmatlan magányomon. Zsolt Béla
4. Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak fegyverek. A fegyverek erősek, akárcsak a ki nem mondott szavak. Ahogyan a nem használt fegyverek.
5. A csendnek is megvannak a maga morajlásai.
6. Fekete szíjak feszülnek szívemen - érted aggódom. Buda Ferenc
7. Futtam, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok ûznek vala szivemben. József Attila
8. A csönd néha olyan baromi hangos. Sarah Dessen
9. Várom, hogy szóljon - félrehallom a csendet.
10. Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.