Nem érzem ősi múltamat S nem látom ifjuló jövőm A percnyi tonnasúly alatt Vergődöm gyáván, felnyögőn. Szolgám nem vár a ház körül, Hogy a csengőmet megnyomom, Még a gyilkos sem könyörül Irgalmatlan magányomon.

Kapcsolódó idézetek

1. Csigaként vánszorognak napjaim, És minden óra súlyát külön érzem, Fáraszt, ingerel, őrjít már a kín A visszautasított vágy tüzében. Alekszandr Szergejevics Puskin
2. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szivem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. Ady Endre
3. Mint amikor sebektől vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül úgy hordod a múltat, Bármi volt, nem tagadtad, Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
4. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
5. Nem vár ránk vigasz, sem odafent, sem lent. Csak mi vagyunk aprón, magányosan, egymással küzdve, csatázva. Magamhoz imádkozok, csak magamért.
6. Múlik az óra, közeleg az éjjel. Nincs készen semmi; minden szerteszéjjel. A késő munka fáj; nyomja a lelkem a bûntudat, hogy ma sem énekeltem.
7. Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu
8. Mondd, mért kerget szét a gonosz sors? Miért száll a perc? Miért olyan gyors? Ha nincsen tûz, ha nincsen láz, Üres a szív, üres a ház, A csend remeg, S én szenvedek A magam módján... Feke Pál
9. Minden olyan dolgot elhessegetek magamtól, ami a múlthoz tartozhat, a jelenben élek, a pillanatban. A múlt az, ami miatt "súlyos vagyok, rám nehezül, véraláfutásosra zúz önmagam". Gérard Dépardieu
10. Mint magányos lovast az este, Ugy ér a bánat engemet, Gyereksírás jön fel szívemből, Könnyûim csöpp csengői csengenek. Szép Ernő