Te is csak általa vagy. (...) Az ő rejtelmes eszköze, íróeszköze vagy. (...) A csillagok gyémánt-tengelye alatt veled is húz a földre egy rejtelmes, rövid vonalat.

Kapcsolódó idézetek

1. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. József Attila
2. Tudod hogy érted történnek mindenek (...) A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog. Babits Mihály
3. Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (...) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam. Müller Péter
4. Szeretlek, mert fölfoghatlan vagy; Bûvös-bájos fátyol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell. Vajda János
5. Láss a nőben semmirekellő, alantas, álnok teremtményt, s akkor pontosan ez lesz és nem több, ám láss benne titokzatos-fenséges lényt, törékeny tüneményt és mennyei kegyosztót, `életed csillagát`, s akkor ez a csillag lesz. Igen egyszerû természeti törvény ez: a dolgok hûségesen visszaadják nekünk, amit "beléjük viszünk". Egon Friedell
6. Napról napra nagyobb gyengédséggel viseltetek irántad. Csodálom a könnyedséget, amivel váltogatod magadban a nőt és a kislányt. Olyan vagy, mint a vonó, amely könnyedén siklik a hegedû húrjain, és isteni dallamot csihol ki belőlük. Paulo Coelho
7. Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyû gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tûzhalálod mennyei forrósággal emészt. Victor Hugo
8. Szomoru csillag, életátkom képe, Sugár ecset, mely festi végzetem, Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen!... Vajda János
9. Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. Antoine de Saint-Exupéry
10. Mert voltál: a világ értelme is megváltozott. Üres szavakban te vagy a tartalom. Lényed ereje valóságba emel képzelt örömöket. S a feneketlen égbolton te vagy a biztos pont hová értelmetlen életemet kapcsolom. Török Sophie