Te vagy a hab a fürdőben Libamáj vagy a hûtőben Te vagy a sóhaj a paplanon Jégvirágok az ablakon Te vagy a tavaszi áradás A vihar előtti villámlás A folyton nyüzsgő Oktogon Az összenézés szombaton.

Kapcsolódó idézetek

1. Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek, szeretek várni rád. Gergely Ágnes
2. Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.
3. A gáz a gázolásban Az orv a sorvadásban A szar a szarkazmusban A rák a harákolásban A ló a talpnyalóban Az ökör a kökörcsinben A vég a végzetes nárcizmusban A mi a semmiben A tök a csütörtökben A por a záporban Az epe a repedésben. Ez te vagy egy szóban. Meg Cabot
4. Te vagy a föld Amire fekszem Ahogy ott fekszem Nézlek az égen Te vagy a felhő Úszol a szélben Nyáron az eső A havas út télen.
5. Te vagy a kávémban a hab, te vagy az égen fenn a nap, Te vagy a jó, te vagy a rossz, te vagy, ami bennem megmarad. Children of Distance
6. A felhő olyan, mint egy felfújt hópehely. Mint a borotvahab Apa arcán. Mint egy hálóing a fregolin. Mint egy ősz asszony hajmosás után. Ágai Ágnes
7. - Nézd, milyen szép a naplemente. (...) Tanuld meg élvezni a szépet. Nézd azt a vörösarany fényt, hogy átizzítja a barna sarat... - Sötét lesz - mondtam -, hamarosan besötétedik. A naplemente szomorú. - Hát a hajnal? Azzal mi a bajod? - Előkészíti az estét. - Végzetes csapás (...), aki a hajnalban is az eljövendő éjszakát látja. Jókai Anna
8. Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak. Bikini
9. A lélek heves benső viharában a gondolat úgy csapkod, mintha folyadék lenne. Ide-oda hányódik, megdagad, s néha a hullámok tompa moraját hallatja. Apály, dagály, hullámhegy, örvénylés, a zátony előtt megtántorodás, dara és zápor, szétszakadó felhők mögött kicsapó villanások, a henye tajték meddő csapkodása, vad, de nyomban összeomló nekizúdulások, rettenetes és elpocsékolt erőfeszítések, kísértetiesen felderengő hajótörés, árnyak és összevisszaságok és minden, amit a végtelen tud, megvan az emberben is. Victor Hugo
10. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc