A gáz a gázolásban Az orv a sorvadásban A szar a szarkazmusban A rák a harákolásban A ló a talpnyalóban Az ökör a kökörcsinben A vég a végzetes nárcizmusban A mi a semmiben A tök a csütörtökben A por a záporban Az epe a repedésben. Ez te vagy egy szóban.

Kapcsolódó idézetek

1. Hát mi az állat? Járó por. És mi az ember? Beszélő sár. Schein Gábor
2. Nyelvem elolvad a szádban, számban elolvad a nyelved. Szóviharból kimenekedvén: k ö z l ü n k. Fodor Ákos
3. Itt - szívem mellett, itt rágja egy féreg... Érzem, mint mardossa azt... A halált én magammal hordom! - Szárazak szemeim, mint a mező az aszály idején! Orcám sárga, mint az érett kalász. Érlelődöm én is a betakarításra. Lehullott testem, mint a megszedett szőlőtő. Közel van a lemetszés ideje. Légyen meg a te akaratod. Kármán József
4. Mámor, reménység, vágy, tavasz, Szerelem, álom, ez meg az, Név, pénz, siker, hit, csókja nőnek, Zsákmánya mind a gonosztevőnek. Az élet is: hó, hamar olvad, Ami ma minden, semmi holnap. Jules Jouy
5. Leszek a tûz, mi megperzseli szíved, Leszek az eredben a dobbanás, Leszek a fény, a mindent elnyelő, Leszek a bûn s a feloldozás.
6. Te vagy a hab a fürdőben Libamáj vagy a hûtőben Te vagy a sóhaj a paplanon Jégvirágok az ablakon Te vagy a tavaszi áradás A vihar előtti villámlás A folyton nyüzsgő Oktogon Az összenézés szombaton. Péterfy Bori and Love Band
7. Traktor, te nagy dög, te elefánt. Te gázolajzabáló bunkó, böhöm böszmeség. Útelfoglaló, forgalomlassító. Hány káromkodást vagy képes elviselni magad mögött? Ahogy torlódnak lassúságod farvizén ugrásra kész autók, de nem tudnak kitörni, mert kanyarban tökölsz előttük harminccal, negyvennel. Traktor, de szeretlek, hogy rohadnál meg, amikor kikanyarodsz elém a főútra. Hartay Csaba
8. Most kéne abbahagyni, Elfutni, elrohanni, Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. Maradni esztelenség, Elmenni képtelenség, Bilincsben él, aki téged így szeret. Kovács Kati
9. Kéz a hajban, Mint kés a vajban, Görcsbe rándul A karma akaratlan Elcsitít, Mint a víz, ha lázat olt... Mielőtt magába fojt...
10. Lehet, hogy olyan alattomosan vannak elrendezve a dolgok, hogy az élet egyik pillanatról a másikra tönkremehet? Anélkül, hogy az ember tudná, hogyan is? Szinte észrevétlenül? (...) Arról van szó, hogy az ember választ, és rosszul választ? Vagy hogy ugyanazon a régi ösvényen jár az ember, és nem is tudja? S aztán egyszer csak ott hever a szemétdombon. Ingmar Bergman