Teológusok (...). Mily sanyarú egy mesterség! Mi módon igazgathatná a kicsi a nagyot? Az alkotás hogyan tudná meghatározni mesterét? Egyáltalán hogyan dönthet egy alkotás úgy, hogy egyszerre megszûnik alkotás lenni?

Kapcsolódó idézetek

1. A nagy mesterek tekintélye, hagyományai és példája éppen annyit ártanak, amennyit használnak. Tévútra vezetik a mûvészeket vagy félelembe ejtik őket. A kritikusoknak rettenetes fegyvereket adnak a kezükbe minden eredetiség ellen. Eugéne Delacroix
2. Ateista vagyok, de a mûvészet valami isteni fogalom. A mûvésznek megvan az a kiváltsága, hogy egy szent dolog papja lehet, de nem a pap a fontos, hanem Isten.
3. A mûvészet valóságos kényúr. Testestül, lelkestül oda kell néki adni magunkat. Ami eszmény, erő, becsület, lelkiismeret bennünk van, azt a mûnek adjuk, az élet számára semmi sem marad, s a munka végeztével tehetetlenül, iránytû nélkül hányódunk, akár egy árbócát vesztett bárka az óceán hullámain. Alphonse Daudet
4. Akik nem mûvelnek valamilyen hagyományos mûvészetet, azok ódzkodnak mûvésznek nevezni magukat. Talán olyasminek tartják a kreativitást, ami különleges vagy ami kívül esik az ő képességeiken. A kiválasztott kevesek hivatásának tartják, azokénak, akik ilyen adottságokkal születnek. Ez szerencsére nem így van. (...) A kreativitás nem kizárólag a mûvészetre korlátozódik. Mindnyájan használjuk, méghozzá napi szinten. Az alkotás azt jelenti, hogy létrehozunk valamit, ami addig nem létezett. Ez lehet egy beszélgetés, egy probléma megoldása, üzenet egy barátnak, a bútorok átrendezése egy helyiségben, új útvonal keresése hazafelé. Rick Rubin
5. Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.
6. Mûvészettel foglalkozni és érteni, egymással szinkronban megélt szenvedés és gyönyör. Talán nagyobbrészt fájdalmas gyönyör, ezért lehetetlen megszabadulni tőle. Dimenziót váltani segít, létélményeket mutat. Olyan ez, mint a kábítószer, rákap az ember, a saját démonjává teszi a mûvészet szeretetét. Soha többet nem lehet szabadulni tőle. Beney Zsuzsa
7. Idegenkedtem a kérkedő mûvészektől. Azoktól kiváltképp, akik már azt is dicsekedve emlegették: mit fognak alkotni. Ezeknek mûvészi képességében is kételkedtem: nagy alkotásba fogni kétely nélkül még némely istenek, hiteles lángelmék sem mertek; aztán meg, még a rendkívülien jelentős mûvek legtöbbjéről is csak utólag derült ki, hogy rendkívülien nagy. Illyés Gyula
8. A kezdők egyik legnagyobb problémája: nem képesek az objektivitásra a saját munkájukkal kapcsolatban, nem képesek látni. Hogyan lehet ezt megtanulni? Idő kell hozzá. Ezt senki sem tudja megtanítani. Emlékszem egyszer azt mondtam egy mûvészeti vezetőnek: "Rendben, elfogadom, hogy nem veszi meg a munkámat, de szeretném, ha megmondaná, hogy mi a baj vele." A válasza, ami akkor nem tûnt nagy segítségnek, a következő volt: "Ha maga nem látja, én nem mondhatom meg." Csak amikor elkezdtem ráébredni saját hiányosságaimra, akkor döbbentem rá arra is, mennyire igaza volt. Az ember vagy látja ezt, vagy nem. Ha nem, akkor még nem kész arra, hogy profi módon dolgozzon. Boris Vallejo
9. Isten "táncolja" a teremtést. Õ a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszûnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Õt - magát a Táncost. Anthony de Mello
10. A nagy teljesítményhez vezető úton a későn érő mûvész a bukott mûvészre emlékeztet. A későn érő tehetség az érése folyamata során újra meg újra felülbírálja alkotását, elkeseredik és irányt vált, s hónapszám vagy akár évek hosszú során át egymás után cafatokra tépi az elkészült kéziratot vagy festett vásznakat; vagy ha kiad valamit a kezéből, az olyan, mintha soha be nem érő mûvész alkotta volna. Az "ifjú titánnak" ezzel szemben a kezdetektől megnyilvánul teljes zsenialitása. (...) Ha bármely területen későn érő zsenit fedeznénk fel, gondoljunk arra, hány hozzá hasonló mûvész hagyta abba a festést, mert idő előtt ítélték meg a mûvészetét! De el kell fogadnunk azt is, hogy ez ellen nemigen tehetünk semmit: honnan tudhatnánk, vajon melyik sikertelenséggel küszködő mûvészben lappang a később megnyilvánuló zsenialitás? Malcolm Gladwell