Tíz órakor az egész család - talpig gyászban - összejött a Mária mennybemeneteléről elnevezett templomban, s mindnyájan fekete kesztyût viseltek, sápadtak voltak s a szemük vörös. És egész nap valamennyien halkan és rekedten beszéltek, mintha állandóan csuklanának, és ünnepélyes képpel egyfolytában biccentgettek egymásnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. Kahlil Gibran
2. Minden bizonytalanná vált körülöttük a sötétben. Csak álltak, egymáshoz simulva, mintegy féltve őrizve egymást, s érezték, hogy körülöttük mozdulatlanná torpan az idő, jótékony anyaggá merevül a sötétség, s átöleli őket oltalmazva, kedvesen, barátságosan. Szilvási Lajos
3. Az apja azután is mindig könnyezett, nyolc év után is minden látogatás végeztével. Õ pedig mindig úgy érezte, nem maradt eleget, nem viselkedett elég megértően, nem ölelte át őket kellő szorosan. Tisza Kata
4. Egy jó anya porlad a sír mélyén, Sírva, panaszkodva hozzám beszél: "Gyermekeim emléket emeltek, S minden héten virággal befödnek. Gyöngeségeimért úgy szenvedek, De ők rajtam meg nem könyörülnek. Az üdvömért sosem imádkoznak, A lelkemért misét nem mondatnak." (...) "Szívleljétek meg kérésünket, És nyissátok meg szíveteket. Segítsetek, hogy Isten irgalma A szabadulásunkat megadja!"
5. Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Donászy Magda
6. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Gyóni Géza
7. Úgy érezte, valami kiterebélyesedik, szétárad benne, melegen, lágyan és parttalanul, és ez a valami számtalan kézzel húzza le magához; hirtelen elviselhetetlennek érezte, hogy így álljanak itt egymás mellett, talpuk keskeny síkján egyensúlyozva, nevetségesen felegyenesedve, ahelyett, hogy mindent feledve leroskadnának, és engednének végre bőrük zokogó kívánságának, annak, ami régmúlt évezredek mélyéből szólítja őket, onnan, ahol még nem volt semmi, sem gondolat, sem kérdés, sem kín, sem kétely - csak a vér sötét boldogsága létezett. Erich Maria Remarque
8. Könnyeztem, s azért láttam mindenkit könnyezőnek. Gárdonyi Géza
9. Sápadt és meggyötört arcukon halvány mosoly tûnt fel: Igen, itt vannak ők egymásnak mindig mindenben! (...) Hármuknak legalább vigaszt nyújtott ez a gondolat. Az, hogy "itt vannak egymásnak", éppen annyit jelentett a számukra, mint a viharban hányódónak a mentőhajó, és ők tudták, hogy ez valójában mekkora szerencse. Lemony Snicket
10. Mindenkinek szüksége van templomra. Egy templomra, amelybe beléphet és térdre borulhat a magánya előtt.