Több szánakozóra talált, mint irigyre e sír lakója: szenvedett százszor is halált, míg ledőlt végső nyugovóra.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyáva többször hal meg sír előtt, A bátor egyszer ízli a halált. William Shakespeare
2. Az irigy ember élete a legszörnyûbb. Hiszen kénköves, pokolbéli gyûlölet fortyog benne, elsősorban önmaga iránt, s ezt kell átvinnie másokra, hogy kibírja a kínkamrát, amelyben sínylődni kényszerül: önmagát. Vavyan Fable
3. Néha irigylem a holtakat: ők már túl vannak rajta. Szilágyi Domokos
4. Hosszú éjszakán át siratta a férfi a mellette fekvő beteget. Hajnalra a férfi halott volt és a beteg tovább élt. Szádi
5. A halál ott mászkál a szobában. (...) Egy hosszasan szenvedő ember mellett minden áldatlan napon ott üldögél. ByeAlex
6. Inkább száz irigye legyen az embernek, mint egy szánakozója. Tar Sándor
7. Ki itt nyugtalankodik csendesen, Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot, S ha gondolkozott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csíra És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Ámen. Rejtő Jenő
8. Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi. Jón Kalman Stefánsson
9. Sírt önmaga miatt, sírt, mert megváltozott, és mert néha a legjobbféle változás is felér egy apró halállal. Cassandra Clare
10. Előfordul, hogy ha valaki szomorú, zokon veszi, ha az okát firtatják; néha kéretlenül is megadják a választ, s végül órák hosszat sorolják az okokat. John Boyne