Tudod, mit bírok legjobban az idővel kapcsolatban? Azt, hogy mire befejezem ezt a mondatot, az eleje már múlt lesz. Történelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha vissza tudnám forgatni az idő kerekét... De nem tudom. A múlt már mögöttem van. Most az volna a legjobb, ha többé nem gondolnék arra, ami volt. Ideje elfeledni a múltat és a jelenbe meg a jövőbe nézni. Darren Shan
2. Bármilyen közeli is a múlt, valójában már történelem. Ami két perce még jövő volt, az egy perce már múlt, és azóta történelem. Száraz Miklós György
3. A múlton már úgysem változtathat senki, a jelen meg leggyakrabban túl zûrös, hogy érdemes lenne elmélkedni rajta. (...) Az idő mindent megold. A jövő hét, a jövő hónap, a jövő év. Csak fel kell venni a tempót, és előrenézni. Karin Slaughter
4. A múltat el kell felejtenünk! Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség. Jane Austen
5. A múlton senki sem tud változtatni. A múlt megtörtént. Vége. Kész. A jövő megfoghatatlan, átlátszatlan, de a jó hír az, hogy a múlt nem határozza meg a jövőt. Bármit is tettél vagy nem tettél a múltban, elhatározás kérdése, hogy azt ismétled-e. Feldmár András
6. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
7. Semmi nem lesz többé Olyan, mint rég, A múltam elmúlt, és mielőtt A jövőmet elvennéd, én Nem hagyom magam, Felállok újra meg újra, ha kell, Bárki bármit mondjon, Engem már nem érdekel! Tankcsapda
8. Ha ugyanarról később mond valamit ugyanaz a személy, az más. Én holnap más leszek, mint aki ma vagyok. A múltam is más, a jelenem is más, a jövőm is más az időben. Báthori Csaba
9. A múlt olyan, mint egy történet, amelyben az egyik dolog következik a másikból, és a világ nem határtalan titok, hanem véges dolog, amit meg lehet érteni. Ken Follett
10. Így mondják szokásosan: "időt múlatni", "az idő elmúlatása" - ekképpen szólnak azok, akik nem tudnak jobbat kezdeni az életükkel, mint hogy elfolyatják, vagyis megkerülik, kitérnek útjából, amennyire csak lehet. (...) Ám én másmilyennek ismerem az időt: dicséretre méltónak találom, még végső hanyatlásában is, hiszen a természet kedvezésekkel adta kezünkbe, így csak magunkat hibáztathatjuk, ha nem bánunk vele a hozzá méltó tisztességgel, amikor ránk nehezedik, vagy amikor haszontalanul elszökik tőlünk... Aki a jelenben él, annak édes az élet. Michel de Montaigne