Vajon minden szülővel ez a helyzet? Felnövünk, vigyáznak ránk, folyamatosan ott vannak körülöttünk, mindent tudnak rólunk. Aztán mégsem tudunk róluk semmit.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán egyetlen szülő sem látja igazán a saját gyerekét. Mert amikor rájuk nézünk, csak a saját hibáink tükrével szembesülünk. Madeline Miller
2. Ott él mellettünk egy ember, legyen az férj, feleség, szülő vagy testvér, és valójában nem törődünk vele. Szinte semmit sem tudunk róla. Hallgatjuk őt, és alig halljuk. Kedvesen és barátságosan bánunk vele, mintha ekként pótolni lehetne mindazt, amit nem adunk meg neki, ami lehet figyelem, szeretet, gondoskodás. Az esetek többségében nem adódik olyan helyzet, amelyben ezt felismerhetnénk. Elmúlhat így az egész élet is. Vavyan Fable
3. Vajon a gyerekek megismerhetik-e egyáltalán a szüleiket? Úgy igazán, a legbensőbb énjüket is? Hisz valójában csak egy kis darabkát, csak egy kis részletet látnak belőlük. Nem tudhatják, hogy milyenek voltak a szüleik gyerekként, hogy miről álmodoztak tinédzser korukban. Még akkor sem, ha a szüleik meséltek nekik erről, mert ezeket a történeteket mindig befolyásolja az a tény, hogy maguk a szülők mesélik el őket a gyerekeiknek. Salla Simukka
4. A gyerekek sosem ismerik meg igazán a szüleiket. Kisgyerekként csodálják, hősnek tartják őket, kamaszkorukban bosszankodnak vagy akár szégyenkeznek miattuk. Aztán amikor felnőnek, a szüleiket közönséges halandóknak látják. Durica Katarina
5. Sokan még felnőttként is rádöbbenünk, nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, mert soha senki nem védett meg minket. Ezért egy szülőnek vagy egy tanárnak szívvel-lélekkel meg kell védenie a fiatalabbat, vagy azt, akit mások bántanak. Feldmár András
6. Ismerős az érzés, hogy csak nézed a gyereked, de az arcát mégsem látod? Hirtelen mintha nem is hozzád tartozna? Egy pillanatra elképzeled, hogy szabad, éli a világát, szeret és meghal, és te nem is ismered igazán, és soha nem váltottál vele egy őszinte szót sem?!
7. Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem. Ljudmila Ulickaja
8. Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Száraz Miklós György
9. Úgy tûnik, senki sem választhatja meg, hogy kik a szülei. Abban sem vagyok már biztos, hogy barátot választhatunk-e.
10. Mindig mindent ismerünk. Nem felfedezzük őket, nem tudomást szerzünk róluk. Egyszerûen eszünkbe jutnak bizonyos dolgok, amiket korábban elfelejtettünk. Guillermo del Toro