Vége van, mindennek vége. Be oda a sûrüségbe - Leborulva, elfeledten Megsiratni, hogy születtem!

Kapcsolódó idézetek

1. Siratni kár, ami végzet. Szophoklész
2. Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra. Gerlóczy Márton
3. Jaj, embernek születtem - százrétû bánat - és százrétû öröm és millió forma... Belémzsúfolódott a világ, itt nyüzsög bennem. Melyiket akarod, válaszd ki magadnak! Egyre mutass rá, egyszerre csak egyre! De a többit se vesd el, mert az is én vagyok.
4. Merj elbukni! Merj összezavarodni! Merj a földre rogyni, alázattal, nevetve! Merj álmodni és merd engedni az álmokat meghalni!
5. Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim között Motozva, koszorút kötök. Reviczky Gyula
6. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
7. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
8. Menj és feledj! Szívem beéri azzal, Hogy megsirat és sohasem feled. Endrődi Sándor
9. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
10. Ha nem merünk emlékezni, múltunkat felvállalni, habozunk szembesülni azzal, ami bánt, sért, megaláz, akkor végünk. Vagyis inkább: nem válhatunk azzá, akinek születtünk. Hamis képmás leszünk csupán. Valami sekélység. Eláruljuk magunkat. Jón Kalman Stefánsson