Vicces egyébként, hogy az olimpia alatt milyen fontos számunkra a sport, majd milyen gyorsan kiveszik belőlünk az érdeklődés, amint túl vagyunk a záróünnepségen.

Kapcsolódó idézetek

1. A futóverseny célvonalánál gyakran lehet látni, ahogy a futók rögtön az órájukra néznek, hogy lássák az időeredményüket. Butaság, hogy ennyire fontosnak érezzük ezt. (...) Kedvtelésből, a határaink ismeretével kellene futóversenyre menni. Milyen bizarr mégis, hogy kifulladva érnek be az emberek. Ilyenkor mindig arra gondolok: ha tíz perccel lassabban futott volna, szuper jó élménye lett volna. Mindent látott volna útközben, élvezhette volna az egészet. Marijke ten Cate
2. A sport furcsa, mert az egész életünket feltesszük rá, és miben reménykedhetünk legjobb esetben? Néhány pillanatban... ez minden. Néhány győzelem, néhány másodperc, mikor nagyobbnak-többnek érezhetjük magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, néhány alkalom, mikor azt képzelhetjük, halhatatlanok vagyunk. Fredrik Backman
3. Vicces, hogy mennyire különbözően látjuk ugyanazt. Amy Harmon
4. Kár, hogy mindig akkor fejeződnek be az izgalmas dolgok, amikor nem félünk már tőlük, hanem végre kezdenénk élvezni őket. Tove Jansson
5. Bárcsak fiatalon felfognánk, mi az idő valójában! Oly végtelennek tûnik, aztán egyszerre vége. De amíg bírjuk szusszal, igyekszünk érdekessé tenni.
6. Az élet vicces (...). Csak akkor veszi észre az ember, amikor már majdnem véget ért. Tove Ditlevsen
7. Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek. Stephanie Perkins
8. A közönség két nap, sőt, sokat mondtam, inkább fél órán belül elfelejti az embert. (...) Csak mi hisszük, hogy másoknak is létfontosságú, amit csinálunk, és emlékezetünk fennmarad az idők végezetéig. Ezek nagyon mulandó dolgok, az embereket mindig a jelen idő érdekli. Gálvölgyi János
9. Az alázat igen különös dolog. Amint úgy gondoljuk, hogy elértük, abban a pillanatban elveszítjük.
10. Vicces, hogy az ember sokáig reménykedik valamiben, aztán amikor végre valóra válnak az álmai, akkor rádöbben, hogy milyen rettenetes a valóság. Nick Sagan