Téma
Aggodalom idézetek
-
Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyok-e magányos. Ennyire nem értjük az egyedüllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk.
-
Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott. Vámos Miklós
-
Amilyen temérdek fizikai tünettel jár a szorongás, nem csoda, hogy az ember arra gondol: komolyan beteg. Korábban azt mondtam, hogy a szorongás megfoghatatlan dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy sunyi betegség. Hihetetlenül jól imitál más betegségeket. Az embert felemészti a betegségtől való rettegés - az első pánikroham bekövetkeztekor a legtöbben azt hiszik, hogy szívinfarktusuk vagy stroke-juk van. Később aztán agydaganatra, sclerosis multiplexre vagy Parkinson-kórra gyanakodnak. És a lista nagyon hosszú.
-
A gazdagság csak ritkán teremti meg a lélek nyugalmát. A szupergazdagokat állandóan foglalkoztatja a kérdés, hogy mi lesz holnap. Féltik a hagyatékukat és a gyerekeiket. Vajon biztonságban lesz-e az általuk szerzett pénz az utódok kezében? Lehet, hogy semmivé válik az általuk elért társadalmi rang? Emelnek-e majd szobrot a tiszteletükre? John Kampfner
-
Mindenki aggódik, alapvetően mindenki legalább egy kicsit mindig elveszettnek érzi magát, még a leggazdagabbak, legsikeresebbek, legmagabiztosabbak is folyton az épphogy megmaradás izgalmi állapotában élnek. A kétségbeesés az emberi természet része, úgyhogy amikor bármilyen formában jön a megkönnyebbülés, mint a királyfi a fehér lovon, mondjuk, vagy digitalizált sasok csapnak le Mordor lángoló lejtőire, vagy az amerikai lovasság támad a semmiből, ez erőteljes hatást gyakorol az emberi lélekre. Ben Fountain
-
A szegénységnek tompán sajgó monotóniája van: a keddek olyanok, mint a péntekek; a júniusok olyanok, mint a szeptemberek. Az élet az étel miatti örökös aggódásról szól, hogy meddig fog kitartani, meg a számlák esedékességéről, meg a szorongásról, hogy vajon ki van-e fizetve a lakbér. Tévénézés, veszekedések, nyugtalan alvás vagy a szorongó ébren fekvés. És nagyjából ennyi. Nincs semmi más. Nincs változatosság, nincs változás, nincsenek családi események, sem vakációk. A születésnapok jönnek és mennek. Szörnyûek, elviselhetetlenek, nyomasztóak. Nathan Filer
-
Ha valaki velem akar lenni, akkor minden rezdülésével azon lesz, hogy ez megvalósuljon. Ha valaki számára fontos vagyok, akkor minden megnyilvánulása erről árulkodik majd. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Ez ilyen egyszerû.
-
A gondolataink többsége - a hivatalosan "egészséges" embereknél is - a jövőbeli problémák felismerése és semlegesítése körül forog. Ez folyamatos duruzsolás formájában jelentkezik a fejünkben. Időnként olyan hangos, hogy minden mást elnyom. Nem számít, hol vagyunk: a puha ágyunkban fekszünk a lélegzetvételünket hallgatva, vagy egy jó hangulatú baráti találkozón veszünk részt, vagy a sarki fény tündöklését csodáljuk az égbolton. A duruzsolástól minden igazi rémálommá válhat. Roland Paulsen