Téma
Álmodozás idézetek
-
A Piros kendő mindig ott virít előttünk. (...) Megszületik a gyermekünk, alig várjuk, hogy fölálljon, ha föláll, hogy szaladjon, ha szalad, hogy beszéljen; majd arra vagyunk büszkék, hogy tud végre olvasni; szurkolunk, hogy sikerüljenek a vizsgái, hogy sikere legyen, érje el a célját, legyen egyre gazdagabb, ismertebb, hatalmasabb, és találja meg nagy nehezen a párját, aki előtt szintén ott lóg egy Piros kendő, amit ő sem tudott idáig elérni. És immár együtt loholnak tovább. Nem élvezik sem önmagukat, sem egymást, sem az életüket... Mert hol van még a kendő?! Müller Péter
-
Az a hit, amely reggeltől estig csak egy isten öncélú imádatára épül, az én szememben nem sokat ér, mert nem az emberért van. De amikor Teréz anya Isten nevében a szegényeken segített, vagy amikor sok keresztény a nyilas korszakban Isten nevében zsidókat bújtatott, az előtt a hit előtt meg kell hajolnunk, mert minden igaz hit közvetlenül, vagy istenen keresztül az Emberért van. Körösi Csomát a magyarság gyökerének keresése, Einsteint az egyesített mezőelmélet éltette, a zöldeket a Föld megóvása, egy anyát gyermekének felnevelése hajtja. Szendi Gábor
-
Az élet értelme, hogy képes legyek teljes lényemet minden és mindenki szolgálatába állítani. Hogy amikor szükséget tapasztalok, segítséggé váljak, s erre ne szándék vezessen, hanem adottság rendeljen, ne kényszer legyek, hanem lehetőség. Hogy önmagam bármivel vagy bárkivel való egységét megtapasztaljam, érvényesítsem, életem fókuszába helyezzem. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet. Puzsér Róbert
-
A könyvtár az, amely összekapcsol minket a valaha élt legnagyobb emberi elmék felismeréseivel és tudásával, amelyet a természettől fáradságosan kivívtak; bolygónk és egész történelmünk legjobb tanítóival, akik fáradhatatlanul oktatnak és arra inspirálnak bennünket, hogy mi is járuljunk hozzá az emberi faj kollektív tudásához. Carl Sagan
-
Képzeljük el, milyen lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan volna! Meglehetősen unalmas lenne, nem igaz? Vélekedéseink és tapasztalataink egysíkúak lennének, és lényegében sosem lehetne részünk új élményekben. Ennek ellenére sokszor nehezünkre esik, hogy elfogadjuk a másságot. Gondoljuk végig, mennyi mindent köszönhetünk a különböző kultúráknak anélkül, hogy valaha is eltöprengtünk volna a jelentőségükön. Lehet szó egy finom ételről, esetleg egy különleges ruhadarabról, vagy valamilyen szórakozási lehetőségről, a kínai tésztától kezdve a maláj szarongon át a svéd krimikig. Idézzük fel magunkban a családunkon belüli különbségeket, amelyek nélkül nem tudnánk elképzelni a rokonainkat és önmagunkat. Lehet, hogy valamelyik nagyszülőnk megszeretteti velünk a hagyományos konyhát, az újszülött mindenkit megnevettet a mókázásával, a kiszámíthatatlan kamasz pedig beavat minket a legújabb trendekbe. Bárhogyan is, de mindenki rendelkezik valamivel, amit adhat a másiknak. Mungi Ngomane