Após idézetek

Míg a bizonytalan után futkosunk, elveszítjük a biztosat. Titus Maccius Plautus

Természetes információéhünkben vajon észrevesszük-e, mit nézünk nap mint nap, főként étkezéseink közepette? Szörnyethalt, meggyilkolt, felrobbant, megfulladt, agyonütött, szétroncsolt, szitává lőtt felebarátaink ránk nem tartozóan személyes tetemeit bámulva falatozunk. Már nem is érezzük, hogy leskelődünk, illetéktelenek vagyunk. Mûkedvelő halottkémmé tettek bennünket. Na persze, mi nemigen ellenkeztünk. Csók a médiának. Vavyan Fable

Hogyan is tudnám megszokni annak a hiányát, aki a mindent jelenti nekem? Borsa Brown

Ha megfőzöl néhány csalánlevelet az erdei sétád után, vagy gyûjtesz egy pár kagylót a tengerparton, attól máris sokkal közelebbi kapcsolatba kerülsz a természettel, mint a legtöbb ember. Bear Grylls

Az igazságból elveszett az "i"! Hofi Géza

A fotóriporter nem ismeri a tapintatot. Ha felfedezi, érzékennyé válik, ha együttérzésből félreteszi a fényképezőgépet, már nem fotóriporter.

A legtöbb vadászat ahhoz hasonló, mint amikor gyermekorvosként dolgoztam a szülészeten: az inaktivitás hosszú, unalmas szakaszait az izgalom és a cselekvés hirtelen fázisa szakítja meg, és nem tudni előre, hogy ez mikor következik be, de készenlétben kell lenni. Jonathan Reisman

Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt. Eleanor Hodgman Porter

Talán nincs is kellemetlenebb érzés, mint amikor a titkunkról faggatnak minket, de vajon milyen gyakori ez az élmény a valóságban? Soha nem kérdeztem meg nyíltan a barátaimat, még a legjobb barátaimat sem arról, hogy csalták-e meg valaha a partnerüket, volt-e abortuszuk, bántalmazták-e őket gyerekkorukban és hasonlók. Vagyis a titkainkat firtató kérdések a való életben ritkábban fordulnak elő, mint legrosszabb rémálmainkban, vagy például a pszichológiai kísérletekben, ha már itt tartunk. Michael Slepian

A múlt felidézésével próbálkozni olyan, mintha a létezés jelentését akarnánk megragadni. Mindkettőtől kosárlabdát markolászó kisbabának érzi magát az ember: folyton lecsúszik róla a tenyere. Joszif Brodszkij

Lehet, nem tartozom szeretetre méltó korunkhoz, hiszen tele vagyok gyanakvással, és korunk nagyon elfoglalt. Ezért kellemes részemre az, hogy egy elveszett paradicsom árnyékszerû tüneménye vagyok... Sheenard Anthony

Kiderült, mindketten úgy érezzük, kibogozhatatlanul össze vagyunk kötve, mintha láthatatlan köldökzsinór futna a testünk között, amelyen keresztül táplálkozhatunk egymásból, így egyszerre növekedhetünk és élhetünk a másik által. Természetesen volt a dolognak egy árnyoldala is: úgy rángathattuk ezt a zsinórt, ahogy akartuk, összetekerhettük, összecsomózhattuk, nem figyelve arra, hogy így szépen lassan megfojtjuk egymást. Cecelia Ahern

Mindig nehéz teljes odaadással figyelni, akár gyerekekkel, akár barátokkal, akár saját magunkkal beszélgetünk. No de nem vágyunk-e mindannyian a dicséretnél jobban a figyelemre - hogy érezzük: velünk is foglalkozik valaki? Stephen Grosz

Minden érzelem, amely a testre koncentrál, a többiek kirekesztését célozza, ennélfogva vagy negatív, vagy önmegtagadó. Első lépésként őszintén és gyengéden tegyük föl önmagunknak a kérdést: milyen a testünk ahhoz képest, amennyi befektetésbe került a fenntartása; miként ékesítettük, hogyan becsültük meg, hogyan használtuk, és vajon jutottunk-e elég elismeréshez, hálához, befolyáshoz, pénzhez vagy népszerûséghez azért, amit a testünk cselekedett. Ugyanis minél magasabbra értékeljük a testet, minél inkább azonosulunk vele, annál kevesebbre becsüljük lényegünket, a szeretetet.

Annyi valóság van, ahányan vagyunk, az analízisben is azt mondják, nem az számít, hogy mi történt valójában, hanem az, hogyan élte át az ember, és miként emlékszik rá. Lángh Júlia

Sokszor úgy veszítesz el valamit, hogy a tied volt, de észre sem vetted.

Egyszer majd végiggondolom, mit jelentenek számomra a férfiak, nyilván sok mindent egyszerre. Talán tényleg a legfontosabb, hogy csodálnak, tetszem nekik, és ha legalább háromnak folyamatosan egyszerre, akkor az elég ahhoz, hogy annyi megerősítést kapjak, hogy egész emberinek, meg szépnek, meg jónak érezzem magam. De ha ez csökken, én sem érzem már értékesnek magam.

Néha egy végtag elvesztéséhez hasonlítják valakinek az elvesztését... "Ó, mintha elvesztettem volna a jobb karomat", mondják. De egyáltalán nem olyan. A kar vagy láb nélküli élettel meg lehet birkózni. De egy gyermek elvesztését nem lehet feldolgozni, soha nem lesz könnyebb.

A rajongás azért baj, mert elveszti az ember a kritikai érzékét. Szabó T. Anna

Amikor végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből, úgy becsüljük, mintha még abban a pillanatban el is veszítenénk. Hogy azután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik, az már nem feltétlenül rajtunk áll.