Téma
Após idézetek
-
- Igazán tetszem én teneked? Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnkint ilyen kérdésekkel állítson csapdát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az idétlenség szobrát? Szilvási Lajos
-
Valójában a tanterv csapda a tanár számára: ha követi, és annak alapján halad, elvész a lehetőség, hogy kitérhessen érdekes dolgokra, meglepő felfedezéseket tegyen a gyerekekkel együtt, hogy előre meg nem tervezett dolgokról beszélgessen velük. Ha valamerre elindul a gyerekek érdeklődése, akkor azt a tanterv követelményei miatt hamarosan le kell állítani.
-
Elképesztően fontos lenne, hogy áttegyük az önmagunkról való gondoskodást az "opcionális", "majd, ha lesz időm" polcról a "szükséges és fontos" polcra. Ennek az egyik lépése lenne, ha ez a gondolkodás bekerülne az oktatási intézményekbe. Azaz a gyerekek, egyetemisták látnák, hogy a matek és az irodalom mellett a belső munka is fontos. Képzeld el, mennyire más alapokra helyeződne az önmagukkal való kapcsolatuk így, felnőttként! Ha nemcsak a feladat, de én is számítok. Ha nemcsak a mérhető, de az érezhető is fontos lenne.
-
Mindenki titkol valamit, és mindenki társat keres magának a titkaihoz, hogy legyen egy cinkosa, akivel együtt cipelhetik ezt a terhet, aki néha megfordul és emlékezteti. Erre pedig a legjobb társ mindig egy idegen, mert egy idegennek elmondani a titkainkat kicsit olyan érzés, mintha egy letakart tükörben néznénk magunkat.
-
Zsineggel összekötött levelek, húsz év előtti feladóvevények, kórházból visszakapott szemüveg, fogsor... (...) Szinte minden érintésre sajogni kezd az emlékezet gyulladt foggyökere. A barna-sárga romlás kikezdte tárgy mind egy-egy ablak a még hibátlan múltra. Õrizni legalább a roncsokat - ha a fájdalom maradt csak, hát akkor azt, és legalább amíg a pusztulás szabott útját bejárja... Vagy láng és füst, aztán az ég, a szív derült, érzéstelen amnéziája...? Rakovszky Zsuzsa
-
Megtanított rá, hogy az emberek cselekvéseinek ne csak két oldalát figyeljem; ne csak hazug, álarcos, fizikai botladozásukat és indulatéletük asztrál sûrûjét mögötte, mert így mindössze megvetni tudom őket, hanem lessek be az átderengő harmadik síkra is, ahol mindennek értelme, megoldása rejtőzik. Szepes Mária