A kutató (...) a munkája során nem azzal a precíz logikával dolgozik, amellyel később az eredményeit megfogalmazza, hanem tapogatódzó, intuitív, többé-kevésbé homályos és véletlenszerû gondolati utat jár be, és a helyes irány "megérzésében" a vizsgált témáról alkotott szemléleti képére támaszkodik.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvész ösztönösen kitalálja maga köré a világot, a kutató épp ezt nem teheti, ő csak rögzít, megmagyarázhat legfeljebb, de nem tesz, nem tehet hozzá semmit a megtapasztalhatóhoz. Szabó Tibor Benjámin
2. A matematikus munka közben merész sejtéseket használ, nagy általánosságokat idéz maga elé, jogosulatlan következtetések között csapong. Elrendezi és átrendezi gondolatait, és meg van győződve igazáról sokkal előbb, mint ahogy a bizonyítást le tudná írni. Halmos Pál
3. A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk. Fritz Perls
4. Mindenképpen okosabb dolog, ha a kutató nem bocsátkozik jóslásokba tudománya jövőjéről, mert nagy valószínûséggel tévedni fog, ha pedig történetesen igazolja a jövő, akkor nem prófétának fogják tartani - joggal -, hanem olyan álmodozónak, aki véletlenül ráhibázott az igazságra. Venetianer Pál
5. Ha egy nagy képzelőerővel megáldott kutató fejéből valamilyen új ötlet pattan ki, az az eseményeknek az evolúcióból ismert természetes kiválasztódáshoz hasonló láncolatát indítja el: az elképzelések a szilárd empirikus vizsgálatok mérlegére kerülnek, a téves hipotézisek kirostálódnak, a helyesek pedig elterjednek. Daniel Goleman
6. A festőmûvész a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és mûvében nem látleletet akar adni, hanem élményt. Szőnyi István
7. Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás. Agatha Christie
8. A tudós naiv hittel szerkeszti elméleteit, sokszor szertelenül, vad fantáziával. Ezek az elméletek nem igazságok, nem felismerések, nem megtalált törvények, hanem modellek, mûködő elmekonstrukciók, be lehet őket indítani, szabadon változtatni, egyszerûsíteni, bonyolítani, lehet velük játszani. Többek között ki lehet őket próbálni a gyakorlatban. És ekkor az elmélet sorsa eldől, vagy eredménytelen a gyakorlatban, és akkor rövidesen a szemétdombra kerül, vagy valamivel jobb, mint amit eddig alkalmaztunk, valamit pontosabban ír le vagy jósol meg, mint az előző elmélet, és akkor használjuk. Használjuk, hiszünk benne, mindaddig, amíg egy jobb nem akad. Ennyi a tudomány, nem több és nem is kevesebb. Csányi Vilmos
9. A nő nem munkálja meg tudatosan, amit ír: az érzés löki agyába a szavakat, nem a szótárakból keresi elő. Ha nagyon erős benne az érzés, természet adta változékony őszinteségében könnyedén, keresetlenül, nagyon pontosan fejezi ki. Guy de Maupassant
10. Akik megszokták, hogy megérzésükre hallgatva ítélnek, nem értenek semmit a következtetést igénylő dolgokhoz, mert egy csapásra szeretnének mélyükre hatolni, ahhoz azonban nincsenek hozzászokva, hogy megkeressék a törvényeket. Azok viszont, akik törvényekből kiindulva okoskodnak, ahhoz nem értenek, ami a megérzés körébe tartozik, mert ilyenkor is törvényeket keresnek, és képtelenek egyetlen pillantással mindent átfogni. Blaise Pascal