Téma
Április idézetek
-
Mindenkit az álom kerül, az álom mindenkire rászáll. Örök álomról álmodik az illatos esti virágszál, álmodik a fû és a kő, a holdban álom leskelődik... És mégis az egész világ az álom ellen készülődik: nézd, a sivító csecsemő az álom ellen született meg, az álom ellen dübörög ágyúja a bús hadseregnek, az álom ellen szalutál a tábornok s vitézlő káplár...
-
Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fûszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút - a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is. Lev Tolsztoj
-
Cinege énekelt, s követtem, hogy lássam, Illatos mezőkön lépkedett a lábam, Tavaszi színekbe öltöztek a gallyak, Aranyesőt, rózsát öntözött a harmat. Titkon begyûjtöttem néhány cseppet én is, Utána született e rövid poézis. Meglocsoltam mindent, amerre ma jártam... ...de a rózsavízzel csakis terád vártam. Hintázik a virág a tavaszi szélben, Ugye locsolásért tojás lesz a bérem?