Téma
Április idézetek
-
Most nagyon meg kell jegyeznem arcod mögött a májusi fákat, mert ki tudja, mikor jössz újra. Akkor talán már cseresznyével és rózsával várlak, de te csak engem nézel, gyorsan levetkőztetsz, és majd meglátod, mennyi napfényt gyûjtöttem azóta a bőrömre neked. Mert a nap akkor is megtalál, rásüt majd ágyunkra, hiába rendelt el kijárási tilalmat egy ismeretlen isten.
-
Tudom, hogy fog még írni!... Majd, ha a tavasz eljő, Vágtatva kavarog sok sötét felhő, A tavaszi viharok idején. Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én. Nem levél lesz az: a vágy sóhaja! Párját hívó dalos madár szava, Tavasz okozta öntudatlan mámor, Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.