Téma
Belső béke idézetek
-
Ha jobban tudatában vagyunk saját gondolatainknak, vissza tudunk lépni, és rájövünk, hogy a további negatív feszültséget generáló tépelődés nem feltétlenül a valóságot reprezentálja. Nem kell érzelmileg reagálni. Ez csak egy spontán háttérlocsogás, amelyet agyunk folytat le magával. Amikor erre ráébredünk, könnyedén le tudjuk csillapítani.
-
Minden gondolatunk és érzésünk, minden szokásunk és mozdulatunk, minden személyes jellemvonásunk, szeszélyünk, mind az agyunk eredménye. Lehet, a természetünkből ered, lehet, a neveltetésünkből, de bárkik is vagyunk, azért vagyunk azok, akik, mert az agyunk olyan, amilyen. A nyelvünk tele van a szívvel kapcsolatos kifejezéssekkel (a szívem összetört, majd meghasadt a szívem, a szívem repesett az örömtől) - de akkor is az agyunk ural mindent. Amikor szerelmesek leszünk, az az agyban végbemenő kémiai reakció eredménye, nem a szívünkön múlik. A szív csak egy izom. Még akkor is, amikor nagyon ver, mert félünk vagy idegesek, vagy izgatottak vagyunk, a parancsot az agyunk adja ki a szívünknek.
-
Boldogság nem örömeinktől függ, sőt néha közelebb áll a fájdalomhoz; miként a föld soha több virágot nem hajt, mint miután sokáig téli álmában kopáran állt; miként a nap legszebb pillanata az, mely éppen az éjre következik: így szívünk akkor telik el legszebb érzeményekkel, akkor sugározik legtisztább fényben, miután soká kopáran, soká sötéten állt; mintha az örömnek is könnyek kellenének, mint a napnak eső, hogy a téren fölépíthesse szivárványát sugaraival. Eötvös József
-
Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni, melyek csak a lélek felszínét súrolják könnyedén és futólagosan; de az egész érzéki természetet felkorbácsoló viharban megtartani kedélyünk szabadságát, ehhez olyan ellenálló képesség kell, mely minden természeti hatalomnak végtelenül fölötte áll. Friedrich Schiller