Birtoklás idézetek

A mûvészeti ízlésből könnyen kitanulhat az ember. Johann Gottfried von Herder

Megfutamodtam. A fiú, akivel együtt voltál, inkább hozzád való, mint én. Remélem, megkínoz kissé, ha ő nem, akkor más. Bevallom, ez a gondolat némi örömöt okoz nekem a lesújtó állapotban, amelybe kerültem. Mikor megláttalak benneteket, első gondolatom az volt, hogy odarohanok az asztalhoz, és a helyszínen megfojtlak benneteket. Aztán csak a fiút akartam kivégezni, hogy te hordhasd az ennivalót a börtönbe nekem, bevallván ezzel igazi érzelmeidet. Mielőtt azonban végigszőttem volna ezt a hülye filmgiccset, émelygés fogott el, és rájöttem, kiütött rajtam a klimax dögvésze: beléd szerettem. A számítás és az önzés, a megszokás gőgje arra ösztönzött, hogy meneküljek, hátha azzal, ha elmegyek, megmentek valamit. Szepes Mária

Megfigyeltem, milyen nehezen ismerjük el saját felelősségünket, és milyen könnyen hárítjuk másokra vagy az eseményekre azért, ami velünk történik. Tudat alatt sokszor jobban szeretjük a jól ismert kalitkánkat és ülőrúdjait, mint a szabadságot, hogy kirepüljünk a nyitott ajtaján. Márpedig az ajtó nyitva van. Miért van ez így? Nem azért, mert jobban félünk a szabadságtól, mint a kényszertől?

Lehet-e csodálkozni azon, ha az ember büszkévé, gorombává, kihívóvá és impertinenssé válik, mikor a bírói pálcát és hatalmat minden instrukció, minden előírt szabály nélkül adják a kezébe, hogy kénye-kedve szerint uralkodjék néhány ezer ember felett? Tessedik Sámuel

Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét. Jókai Mór

Bûn, hogy a koldusnak a tenyerébe vagy a kalapjába pénzt teszek. Tudom hogy bûn, mert érzem, hogy bûn. Bûnöm, hogy koldus is van az emberek között, akik mind hasonlítanak hozzám. Bûnöm, hogy amikor a pénzemet rákenem a koldusra, azt mutatom neki, mintha én más volnék mint ő, mintha különbség volna köztünk! Bûnöm, hogy fölhasználom a koldust arra, hogy jófélének képzeljem magam abban a pillanatban, mikor pénzt köpök. Bûnöm, hogy elmulasztom megköszönni a koldusnak, hogy elvette tőlem a pénzt, sőt hogy elviselem, hogy ő köszönje meg nekem a jóságot, amit olyan olcsón vásároltam tőle. Szép Ernő

Egyes turisták azt gondolják, hogy Amszterdam a bûn városa, holott valójában a szabadság városa. Csakhogy a szabadságban a legtöbb ember a bûnt látja. John Green

A modern kori cirkusz is ugyanazt a célt szolgálja, amit az ókori: arra kell, hogy kussoljunk. De vajon miért fogadjuk ezt el? Azért, mert az emberek jelentős része soha az életében nem látná be, hogy ő befolyásolható és átverhető. Felmutatják neked a hatalom és az ismertség illúzióját, elhitetik veled, hogy így jól érezheted magad. Te pedig gondolkodás nélkül elfogadod, és azt hiszed, hogy ez a menő. Hogy ezzel ki lehet tûnni a szürkeségből. Hogy így leszel valaki. Miközben csak egy felhasználható és eldobható senki leszel. Ha ilyen görcsösen vágysz a hatalomra és a győzelemre, az csak a vesztedet okozza, nem hoz győzelmet. Hiszen ez a vágyad mindig a racionális vagy érzelmi önbizalomhiányból fakad, ezért vagy nagyon könnyen manipulálható. Kevesen látják ezt át. Csernus Imre

Hazug érv, hogy tessék elkapcsolni, ha nem tetszik. Az emberek sodródni szeretnek. Ha megadjuk nekik a könnyebb utat, akkor arra indulnak. Nem is a mûsort, mint inkább a televíziót nézik. A doboz egy olyan villózó kép, mint a tûz. Kikapcsolsz, amikor ülsz előtte és bámulsz bele. A lezsibbadt állapot pedig tökéletes ahhoz, hogy átadjanak a nézőnek logókat, dallamokat. Egy fogyasztói kultúrát, érzetet, amely szerint a kefirtől egészségesek, a nagyobb tévétől boldogabbak lesznek. Azt hazudják, hogy a boldogság megvehető. Miközben tudományos tény, az emberek boldogabbak azon országokban, ahol alacsonyabb a fogyasztás. Puzsér Róbert

Ha ráébredsz, hogy a szerelem puszta illúzió, akkor gyerekjáték, hogy kiszabadulj a zsarnoksága alól. Jeffrey Eugenides

Nehéz meghúzni a vonalat aközött, amit egy ember úgy nevez, hogy én, és amit egyszerûen úgy nevez, hogy enyém. William James

Átfutott valaha az agyadon a gondolat: hogy jutottam idáig? Mintha egy labirintusban lennél, teljesen elveszve, és mindez a te hibád, hiszen te fordultál be minden sarkon. Tisztában vagy vele, hogy rengeteg út segíthetett volna rajtad, mert odakintről közben hallod a többieket, akik kijutottak, és mosolyognak, nevetnek. Néha a sövényen át meg is pillantod őket. A leveleken keresztül egy futó alakot. Olyan átkozottul boldognak tûnnek, amiért kijutottak, és nem tudsz rájuk haragudni, csak önmagadra, amiért belőled hiányzik a képesség, amely nekik megadatott, hogy megoldják a rejtélyt. Gondoltál már erre? Vagy csak nekem jutott ez a labirintus? Matt Haig

Ha tetszik, ha nem, az emberek is olyanok, mint egy bármilyen más halmaz, amit élőlények alkotnak. Azaz valamilyen szinten vezetésre szorulnak, vagy vágynak. Azok, akik forgatják a világot, mindig kevesebben vannak, mint a követők. Ebből is következik, hogy politikára kevesebben teremtődnek.

A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elûztünk.

- Te férfi vagy (...), a férfiaknak vágyaik vannak. - Miért, a nőknek nincsenek? - De, természetesen vannak, de minket nem a vágyaink irányítanak. Nicholas Sparks

Az ember a legszûkebb körben ugyanúgy kielégítheti hajlamait, mint a legtágabb területen. Honoré de Balzac

A tárgyak olyanok, mint az emberek: elpusztulnak, ha megvonjuk tőlük a szeretetet.

A világ közös kincs, köztulajdon, és a bajok mindig akkor kezdődnek, amikor az emberek elkezdenek falakat építgetni, kerítéseket felhúzni, és vaskos kapuk mögé zárkózni. Virginia Macgregor

Csak két hatalom létezik a világon: a kard és a szellem. Hosszú távon azonban a szellem mindig meghódítja a kardot. Bonaparte Napoleon

Lám, milyen különbözők is lehetnek az élmények itt az Északi-sarkon! Lehet gyilkolni és falni, lehet méricskélni és számolni, lehet megőrülni a magányosságtól, a rettegéstől, de bizonyosan ugyanúgy megőrülhet valaki a lelkesedéstől is, amelyet a túlságosan sok szépség fokoz elviselhetetlenné. De annyi bizonyos, hogy soha senki nem élhet meg a sarkvidéken mást, csak amit önmagából ad hozzá.