Téma
Boldogulás idézetek
-
A növényekhez hasonlóan mi is a fény tele fordulva próbálunk növekedni. Másképp fogalmazva: nem arra törekszünk, hogy megszerezzünk valamit, ami hiányzik az életünkből, hanem hogy felismerjük azt, amivel eddig is rendelkeztünk, részünk volt, csak nem hasznosítottuk. Ez az életünk helyes, pozitív megközelítése - ha ugyanis megteremtjük magunknak a megfelelő körülményeket, a növényekhez hasonlóan mi is növekedni, fejlődni fogunk.
-
Az emberi élet örömeinek és boldogságának forrása nem egyedül a kényelmes, gondnélküli életben rejlik; van még más, a mi azt egészszé teszi, a mi az igaz és mély fájdalmat enyhíti, a mi a kétségbeejtő csapások alatt megrendültét hitében megerősíti és új küzdelemre ösztönzi, a mi életünk zord világában szeretetük sugáraival ragyog felénk. Ez a szép nem. Ha pályát téveszténk, a nő rokonszenve, szeretete lesz a szabadító hid. Kérdezd a kétkedőt, jutalmaz-e a cserkoszorú s babér úgy, mint egy szerető hölgy boldogító pillanata. Õk a boldogság angyalai, tiszta lelkük szerelme boldogságot teremt lángoló szivünknek.
-
A Zéletnek egyetlen igazi értelme van. (...) Minden fájdalom és szkepticizmus ellenére csinálni még valamit, valami hasznos(nak látszó) haszontalanságot a hátralévő időben. Keletiesebbre árnyalva a problémát, minden pillanatban csak az útra, az előttünk lévő útra figyelni. És a pillanatnyi útrészletek adta örömöket hagyni hatni. Feladat nélkül élőhalott vagy. Jász Attila
-
A család sok esetben áldás. Furcsa mód ez nem olyan tényező, ami adva van. Ezért meg kell harcolni, fel kell vállalni a konfliktusokat, kimondani a saját sérelmeinket, és ezzel együtt meg kell hallgatni a másikét, és akkor beszélhetünk áldásos családról. S nehogy azt higgyük, hogy a boldog, kiegyensúlyozott családi élet egy állandó állapot! A hullámvasút sík terepnek tûnik ahhoz képest, amilyen viszonytagságokon egy családnak végig kell menni újra és újra. A család boldogsága egy újra és újra felmerülő cél minden családtag számára.
-
- Megesett veled olyasmi, hogy valamilyen cél felé törekedtél, leküzdötted az akadályokat, de amikor elérted, amit akartál, nem örültél neki? - És ki mondta, hogy az út végén öröm vár? (...) Egész életemben a repülésről álmodoztam. (...) Ez az én boldogságom, de nem az öröm. (...) Az utazó boldog, mikor felér a magas hegytetőre. De nem örül, mert tudja, hogy hosszú és nehéz út vár rá lefelé. Az öröm - az eredmény. A boldogság - az út. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
-
Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. Ennek lélektani oka van. Az ego a földhöz van horgonyozva. Fél, szorong, okoskodik, akar. Az öröm pedig a lelkednek olyan rétegében él, ahol szabadság van. Müller Péter
-
Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna. Matt Haig
-
Minden lény átmeneti jellegû boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tûnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség. Ole Nydahl