Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Azt hiszem, szögletesen születünk, és gömbölyûen halunk meg. (...) Ahogy az élet vize átmos minket, elveszítjük kiszögelléseinket, ami a javunkat szolgálhatja. (...) Ugyanakkor veszíthetünk abból a határtalan bölcsességből, amellyel születtünk. De a bölcsességnek a nyomai azért velünk maradnak, épp csak ki nem bökik a szemünket. Daniel Gottlieb
-
A legenda szerint Jézus öt kenyérből és két halból, majd hét kenyérből és néhány halból sok ezer embert lakatott jól. Az elkerülhetetlen globalizáció milliárdnyi kenyeret, halat, dollárt, eurót önt a multik elé, akik gyónnak és föloldozást kapnak, miközben a Földön mégis ezrek és tízezrek halnak éhen. Visszájára fordult a hitélet? Könnyebb a tevének átjutni a tû fokán, mint a szegénynek megkapni azt a mindennapi kenyeret, amiért a papság naponta imádkozik? Popper Péter
-
Nem kell a boldogsághoz semmi, uram, a boldogságot nem lehet akarni. Nem kell hozzá sem szivárvány, sem naplemente. Sem nyugalom, sem béke, sem beteljesült vágyakozás... a boldogság egyszer csak hirtelen elárad, betölt, nem tudni, mitől. Lehet, hogy éppen esik, kopog a tetőn, és attól jön a boldogság, és átsuhan, megáll itt, kicsit elidőz, majd továbbáll. Lehet itt épp akkor, mikor jön szomorúság, gyász, szürkeség, ború és eső. Kilátástalan eső. És lehet, hogy a kopogásától mégis boldogság lesz akaratlanul és véletlenül. Áll az ember valahol az út mellett elhagyatottan, vár valamire, sár van és eső és hideg, és mégis egyszerre, érthetetlenül boldogság van. Bóna László
-
A pénzemberek paradox módon realistáknak tartják magukat, és nem akarják megérteni, hogy a gazdaság exponenciális növekedése a mi bolygónk véges terében szükségszerûen katasztrófához vezet. Az ökológust, aki előre kiszámítja, hogy milyen hamar következik be a katasztrófa, furcsa módon álmodozónak tartják, aki nosztalgikus illúzióiban zöld erdők és éneklő madarak után vágyakozik. Konrad Lorenz