Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
A gondolkodás célja az, hogy ne gondolkodjunk. (...) A gondolkodás energiaigényes mûvelet, ilyenkor sok energiát használunk fel. Tehát amikor gondolkodunk, igyekszünk a lehető legrövidebb ideig gondolkodni, majd visszatérni robotpilóta üzemmódba. Életünk több mint 95%-át robotpilóta üzemmódban töltjük. (...) Mikor az agyunk robotpilóta üzemmódban van, számolnunk kell azzal, amit a tudósok mentális rövidlátásnak hívnak. Ez más néven csőlátást jelent. Akik csőlátásban szenvednek, bajban vannak, mert nem tudják felmérni saját teljesítményüket. Ez az oka annak, hogy sok ember éli le az életét úgy, mint egy középszerû autóversenyző, aki ül az autójában, nézeget a visszapillantó tükörbe, figyeli a versenyt, és annyira lemarad, hogy azt hiszi, ő az első.
-
Nem látunk, nem hallunk, nem beszélünk, de ezen elvek hirdetői vajon miért hiszik, hogy ettől pokolian okosak? Mindenesetre az álláspont kényelmes: én tudom ám, hogy mitől döcög a szekér, és nekem ez untig elég is. Majd éppen én szedegetem fel a göröngyöket az útból? Fenét, még áthajthat rajtam az ostoba kocsi. Vavyan Fable
-
Miért ne vélekedhetnék úgy, hogy a gondolkodás tudatos tapasztalata csupán kísérő jelensége az agyi szinten végbemenő számítási folyamatnak? Lehet, hogy szükségszerû kísérő jelenség. De amiképpen a fazékban forrásban lévő víz zubogó hangja elkerülhetetlen kísérője a hevítésnek (s e belátás híján azt mondhatnánk, hogy a zajtól fő meg a tojás), azonképpen a gondolat is lehet olyan szükségszerû kísérőjelensége az idegekben végbemenő neurális számítási folyamatnak, amely önmagában még nem szállítja a feladat megoldását.
-
A haláltól azért félsz, mert élni szeretnél. Azért rettegsz tőle, mert úgy érzed, még van olyan tapasztalat, ami kimaradt az életedből. Sokan érzik úgy, hogy a halál megfosztja őket valamitől. A bölcs ezzel szemben tudja, hogy a haláltól inkább állandóan kap valamit. A halál értelmet ad az életnek. Te magad vagy az, aki eldobod az életedet; hiszen pocsékolod minden pillanatát. Beülsz a kocsidba, elmész innen oda, és közben semmit sem látsz. Mintha ott sem volnál. Azzal vagy elfoglalva, hogy elgondolod, mit fogsz csinálni a következő pillanatban. Gondolatban hetekkel, vagy talán évekkel magad előtt jársz. Nem az életet éled, hanem a gondolataidat - úgyhogy az életet te dobod el magadtól, nem a halál veszi el. A halál igazából a segítségedre van, amikor figyelmedet a jelen pillanatra irányítja. Michael A. Singer